Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 41 Teljesen értelek, hogy örömmel forgatod, ha időd engedi a 17. századi magyar irodalmat és kissé irigyellek, hogy a toleranciára vonatkozó külföldi irodalom legújabb termékei megismerésében — mióta Vazullá lettem229 — nem haladhatok előre úgy mint Te...De azt hiszem, hogy daczára ezen külföldi irodalom helyes megállapításainak s daczára a mi 17-dik századi vitairodalmunkban megnyilatkozó intoleranciának230, minálunk a tolerancia virága hamarabb kifestett, kibontakozhatott volna, ha legfölülről nem volt volna az a nyomás, ami tényleg volt... Nem azért, mert a magyar ember lelki világa tisztultabb, humánusabb, emelkedettebb volt volna (tudod, hogy önbolondító, öndícsérő magyarságtól távol állok), hanem mert szerény nézetem szerint a magyar temperamentum nem tudott dogmákhoz (és sok máshoz) következetesen ragaszkodni; aztán meg bizony kissé közönyös is volt...” Bpest, 1935. XI. 18. 118. „Nagy figyelemmel és nagy élvezettel olvastam el a kitűnő dolgozatot231, mely valóban nem polémia Mályusz igen szép cikkével, hanem fölötte értékes, tanulságos (és bizonyos föladatok megoldásának szükségére helyesen utaló) tanulmány.232 229 Megvakultam/Látásom erősen megromlott. Vö. minderre Fazekas.: Árpád Károlyi, i. m. 230 Vö. minderre még a korabeli irodalomból: Mályusz Elemér: A Rákóczi kor társadalma. In: Rákóczi emlékkönyv halálának kétszázéves évfordulójára. Budapest. 1935. II. 25-58. 231 Vö. Erős V.\ A Szekfű-Mályusz vita. i. m. Szekfű itt szóba jövő cikkeire vö. Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus. Theologia, 1935. 303-314. Szekfű Gyula: Válasz a Magyar Történet dolgában. Budapesti Szemle, 1936/706. 371-384. 232 Károlyi Mályusznak ugyanakkor a következőket írja ekkoriban a polémia kapcsán. MTA KK, Mályusz-hagyaték. 1936. febr. 24. „Hogy belőle éles polémia fog kifejlődni: az bizonyos. Csak az volna kívánatos, hogy ne személyi élességűvé fajuljon Szekfű részéről, akinek sok kitűnő tulajdonsága mellett bizony nagymértékben megvan erős szubjektivitása, türelmetlensége, csalhatatlanságába vetett erős meggyőződése és aki bántó megjegyzéseivel itt-ott túlmegy az innensőn. Értem azért, ha effélék miatt alaposan bosszankodik k. Kolléga úr, de elkeseredve azért ne legyen. Afféle hadjáratot mint Ballagi és R. Kiss István ellen ő k. Kolléga úr ellen nem folytathat. Ballagiék támadása ő ellene komisz motívumokból indult; Kiss István pedig kifejezéseiben és jelzőiben - sajnos - ultráskodott, noha őt tisztességes bíráló szándék vezette. Érthető hát ha e két embernél Szekfű kamatostul vissza akarta adni a kölcsönt. De k. Kolléga úrnál nem így áll a dolog - és sem joga sem oka nincs Szekfűnek k. Kolléga úr ellen hajszát indítani. Azzal pedig ne tessék törődni, hogy a dii minimorum gentium csaholnak. Ezek fölött magasan áll k. Kolléga úr!.... Teljesen és tökéletesen meggyőzött engemet k. Kolléga Úr ama két ok érdekes fölsorolásával, amelyek miatt nem tért ki mostani dolgozatában arra, hogy Szekfű XVIII. századi előadásából hiányzik a protestáns magyarság képe. A két ok másodikénak, hogy t.i. a türelmi rendeletről készülő aktakiadvány bevezetésében részletesen foglalkozik k. Kolléga Úr a magyar protestáns egyházi és világi társadalom XVIII. századi életével, bizony igen-nagvon örülök és már előre is szívemből gratulálok hozzá.”
