Századok – 2016

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)

A MAGYARORSZÁGI JAGELLÓK ÉS A NÉMET LOVAGREND ... (1511-1525) 399

tották a nagymester terveit, hiszen nem remélhette, hogy a keresztény összefogás időszakában bárki érdemi támogatást adna egy Lengyelország elleni háborúhoz. Miksa császár halála (1519. január 12.) azonban új helyzetet teremtett. A császári trónra pályázók, Miksa unokája, Károly, illetve Ferenc, francia király a német választófejedelmek megnyerése érdekében egyaránt ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén támogatni fogja a Német Lovagrendet az 1466-ban elveszített területei visszaszerzésében.94 Ezek az ígéretek természetesen a lengyel király előtt sem maradtak ismeretlenek, ezért V Károly császárrá választása (1519. január 28.)95 után felszólította a nagymestert a hűségeskü letételére, és a toruni béke elismerésére. Brandenburgi Albert azonban a császár és a választófejedelmek ígéreteiben, valamint a Moszkvával kötött szövetségben bízva határozottan megtagadta azt. 1519 nyarán orosz és tatár csapatok támadtak a lengyel-litván államra. Moszkva támadása megakadályozta a krakkói udvart, hogy a nagymester nyílt ellenszegülése miatt erőszakkal lépjen fel Kelet-Poroszországban, de az is igaz, hogy a lengyel vezetés katonai értelemben ekkor még nem tartotta komoly fenyegetésnek a lovagrendet.96 Véleménye akkor változott meg, amikor 1519 őszén tudomást szerzett arról, hogy a nagymester megbízottai zsoldosokat toboroznak Németországban. A porosz kérdést Zsigmond még az előtt meg akarta oldani, mielőtt a zsoldosok megérkeztek volna, ezért 1519 novemberében csapatokat vonultatott fel a Királyi Poroszország területére, Thorn városában pedig összehívta az ottani rendek gyűlését, akik a lovagrend elleni háború támogatásáról döntöttek.971519. december 21-én megérkezett Königsbergbe a lengyel hadüzenet, és ezzel egyidejűleg Sandomierz sztarosztája 1000 lovasból és nagyszámú gyalogosból álló seregével betört Kelet-Poroszországba, Riesenburg (Prabuty) vidékére.98 Nem sokkal később, 1520. január 1-én a lovagrend csapatai foglalták el az ermlandi püspökségben Braunsberg (Braniewo) városát.99 Ezekkel az eseményekkel kezdetét vette a Német Lovagrend és Lengyelország közötti utolsó, ún. „lovas háború”, ami váltakozó szerencsével folyt, és óriási pusztítást okozott Kelet- és a Királyi Poroszországban, valamint a határos lengyel területeken.100 V Károly császárrá választását követően visszatért Spanyolországba, és csak 1521 nyarán lépett ismét német földre,101 így az uralkodó távollétében a lovagrendet támogató német fejedelmek nem kockáztattak tényleges katonai segítségnyújtást, hanem igyekeztek békeközvetítőként fellépni. A mainzi, a szász és a brandenburgi választófejedelmek már 1520. február 24-én arról tájékoztatták a nagymestert, hogy a felek közötti közvetítés és a béke helyreállítása érdekében követeket küldenek Poroszor94 Sach, M.\ Hochmeister und Grossfürst i. m. 379.

95 Walther Peter Fuchs: Das Zeitalter der Reformation. (Gebhardt Handbuch der deutschen Geschichte Bd. 8.) München 1979. 77.

96 Zivier, Er. Neue Geschichte Polens i. m. 211-214.

97 ASPK VII. Nr. 148.

98 Aufzeichnungen zur Geschichte des letzten Hochmeisters, des Markgrafen Albrecht von Brandenburg. SRP V (a továbbiakban: Aufzeichnungen) 315-339. itt: 330.

99 Uo. 331.

100 Marian Biskup: Wojny polski z zakonem krzyzackim (1308-1521). Danzig 1993. 260-328.

101 Fuchs, W. P: Das Zeitalter der Reformation i. m. 79.