Századok – 2016

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon

FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 367

Ezzel a folyamattal párhuzamosan, részben azt megelőzve, Luxemburgi Zsigmond főuraknak is adományozott pénzverési jogosultságot. Némelyek nagy hagyományokkal rendelkező, komoly verdék birtokába jutottak, mások lehetőséget kaptak új pénzverőház berendezésére. Az érintett verdékben azonban önálló pénzfajt senki sem verethetett.

A 15. század folyamán a főúri pénzverési jogosultak négy csoportját lehet elkülöníteni. Zsigmond és közvetlen utódai a határvédelemben résztvevő főurakat igyekeztek érdekeltté tenni („határvédők”). I. Ulászló és Hunyadi János egyik fontos szövetségesüket az 1440. évi koronázáson szinte teljes létszámban megjelenő püspöki kar Ulászló-párti csoportjában vélték megtalálni, ezért őket pénzverési jogosultsággal jutalmazták („koronázó püspökök”). A szerencsétlen várnai vereség után, a király nélkül maradt országot átmenetileg főkapitányok vezették, közülük néhányan a pénzverés folytatásáról is intézkedtek. Végezetül 1459/1460-ban III. Frigyes egyes határ menti főurakat azzal igyekezett magának megnyerni, hogy pénzverési jogosultságot adományozott nekik („Paladine”). Az ötletet talán Hunyadi Jánostól vette, aki 1451-ben hasonló jogosultsággal ruházta fel egyik nyugati határszéli hívét, Lévai Cseh Lászlót.

Mátyás idején megszűnt a főúri pénzkibocsátások Zsigmond által bevezetett rendszere. A pénzügyigazgatási reform keretei között újjászervezték a teljes magyar pénzverést, a pénzverő-kamarák működése ismét szabályozottabb és hatékonyabb lett. A Mátyás király által elfoglalt, szorosabb-lazább függőségbe vont, országhatárokon kívüli melléktartományokban viszont a király megbízásából magyar főurak szervezték meg a helyi pénzverést, amely többé-kevésbé magyar mintára történt. így bocsáthatott ki pénzeket Boszniában a bosnyák királyi címmel lekenyerezett Újlaki Miklós, Csehországban a hadvezér Magyar Balázs, Sziléziában és Bécsben a főkapitány Szapolyai István.102

ÉREMHATÁROZÓK

CNA I = Bernhard Koch: Corpus Nummorum Austriacorum. I. Wien, 1994.

CNH II = Réthy László: Corpus Nummorum Hungáriáé. Magyar Egyetemes Éremtár. II. Budapest, 1907.

Mzz. = Artur Pohl: Münzzeichen und Meisterz eichen auf ungarischen Münzen des Mittelalters (1300-1540). Budapest-Graz, 1982.

UG = Artur Pohl: Ungarische Goldgulden des Mittelalters 1325-1540. Graz 1974.

102 Újlaki Miklós boszniai pénzverése: Gyöngyössy M.: Újlaki Miklós i. m. 6-19. Magyar Balázs csehországi pénzverése: Uő: Pénzgazdálkodás i. m. 120-123., 274-275. Sziléziai magyar pénzverés: Uő: Mátyás király sziléziai pénzverése. Numizmatikai Közlöny 98-99. (1999-2000) 73-82. A bécsi magyar denárverés: Uő: A bécsi magyar denárverés. 1485-1490. In: A numizmatika és a társtudományok IV Szerk. Torbágyi Melinda. Bp. 2002. 81-94.