Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
Amikor 1460-ban végül a császár jobb minőségű pfennigeket kezdett veretni, a nyugat-magyarországi pénzverési jogosultak átvették az új pénzek éremképét, de korabeli forrásaink szerint sokkal rosszabb minőségű pénzeket bocsátottak ki, és ezzel aláásták volna a reform sikerét. Ez persze — ismerve a nyugat-magyarországi verdék kibocsátási képességét — nehezen hihető, másrészt ezek a pénzverőműhelyek elsősorban a helyi pénzforgalmi igényeket elégítették ki, harmadrészt egyes jogosultak (például Grafenecker) esetében ismert a minőség feletti határozott császári ellenőrzés (vagy legalábbis annak kísérlete). A bécsi pfennigek rosszabb minőségű magyarországi utánvereteivel egyébként is inkább csak 1462-től számolhatunk, amikor Bécsben a császártól a hatalmat átvette VI. Albert herceg (1458-1463).68 Az 1460-as években arról számolnak be a források, hogy Baumkicher András pozsonyi ispán rossz bécsi pfennigeket veretett Pozsonyban, pénzverőmestere, Lobogós János vezetésével, Reigker György várnagy felügyelete alatt. Veretéit Luschin sikertelenül kísérelte meg azonosítani: az általa megnevezett érméket 1425 elé kell keltezni, így tehát kronológiai okokból nem jöhetnek számításba. A pozsonyi veretek rossz minőségére 1463-ban szaporodtak meg a panaszok, amelyek azt jelzik, hogy Baumkircher egyre kevésbe tartotta be a császári előírásokat.58 59 Az 1470-es évek elején talán Szalónakon is feltételezhető pénzverési tevékenysége, legalábbis erre következtethetünk az itteni nemesfémbányászattal kapcsolatos dokumentumokból.60 358 GYÖNGYÖSSY MÁRTON Személyzet Pohl Artúr a Magyarországon vert pénzek 1440-es években tapasztalható minőségi romlását részben azzal is magyarázta, hogy a pénzverő magánosok tudatosan csökkenő ezüsttartalommal és „tanulatlan erőkkel” verették a királyi pénzeket.61 Ez az állítás, persze, nem feltétlenül igaz a már korábban is működő, nagyobb verdék esetében (Nagybánya, Nagyszeben, Kassa), hiszen ott rendelkezésre állt a szakképzett munkaerő. 58 Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 37., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 109-111., Grafenecker Ulrik soproni pénzei esetében kifejezetten jó minőségű bécsi pfennigek helyi utánvereteivel számolhatunk: Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 39., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 119-123. Baumkircher András pozsonyi ispán Pozsonyban vert pénzei esetében már joggal merülhet fel a minőséget illető kritika: uo. 131. 59 Ortvay Tivadar: Pozsony város története. III. Mellékletek Pozsony 1300-1526. évi történetéhez. Pozsony, 1894. 166-167., 190., Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 37., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 125-132. Reigker a pénzverés iránti vonzalmát a későbbiekben sem adta fel. Alsó-ausztriai várában (Pottenburg bei Hainburg) hamis pénzeket (aranyforintokat és pfennigeket) veretett: Luschin, A.: Wiens Münzwesen i. m. 62-63., Bernhard Koch: Falschmünzer auf der Pottenburg bei Hainburg. Mitteilungen der Österreichischen Numismatischen Gesellschaft 15. (1967) 11-13., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 141-142. 60 Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 39., Huszár L.: Magyar várak i. m. 86., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 131. Szakinak Baumkircher András vára volt: Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza II. i. m. 719-720., Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 420-421., Kubinyi A: Mátyás király i. m. 68. 61 Pohl A.: Az alsólendvai Bánfi-család i. m. 71.
