Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
vélhetőleg a császártól kapott újabb engedély birtokában. Minderre III. Frigyes azon parancsából következtethetünk, amelyben egy kamarását arra utasítja, hogy a Bánfi Pál által a gráci Eckenberger Boldizsárnak átadott ezer fontnyi (rossz) pfennig négyszáz forintnyi ellenértékét Bánfival fogadtassa el, mivel ez a helyes árfolyam-érték. A forint-pfennig árfolyam alapján nyilvánvaló, hogy schinderlingekről van szó, mégpedig az 1459. év második felében alkalmazott árfolyamon. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a császár 1460 előtt vert rossz(abb) minőségű pfennigjének mintájára vert ezüstpénzről van szó, amelyet talán azonosíthatunk az irodalomból ismert egyik típus (CNA I. F c 22.) változatával.48 A fennmaradt engedélyek alapján a császári pénzverési jogosultak sorát Nyugat-Magyarországon Baumkircher András pozsonyi ispán nyitotta meg: engedélye 1459. szeptember 11-én kelt.49 A szintén pénzverési jogosult Szentgyörgyi és Bazini grófok (János és Zsigmond) 1459. október 1-jén kelt engedélyük birtokában Pohl Artúr szerint valószínűleg nem vertek pénzt, hiszen az idő rövidsége miatt sem bocsáthatták ki már inflációs vereteiket, az pedig valószínűtlen, hogy az 1460-ban megkezdett stabilizációba — már csak annak számukra ráfizetéses volta miatt is — bekapcsolódhattak volna.50 Ugyanakkor ismeretes olyan 1456 után vert bécsújhelyi pfennig, amelyet a grófok pénzverése emlékének tarthatunk (CNA I. F a 38A). A típus egyik változatán jegyként látható hatágú csillag egyértelműen kapcsolatba hozható a Szentgyörgyi és Bazini grófokkal, akik címerbővítésüket (hatágú csillag) éppen III. Frigyes császártól kapták.51 1463-ban arról értesülünk, hogy az egyik gróf (László) még mindig rendelkezik a pénzverési jogosultsággal (umb die munss auf das preg, so mein herr schlecht), és vélhetőleg öt latos pfennigeket verethetett.52 1473-1474-ben ismét felmerül a gyanú, hogy a grófok pénzt bocsátottak ki, bár ez — tekintettel az 1467-ben kezdődött magyar pénzreformra — inkább csak ausztriai birtokaik vonatkozásában lehetséges.53 Vitovec János, aki korábban Ciliéi Ulrik főkapitánya volt, szintén pénzverési engedélyt kapott III. Frigyestől. Vitovec, szlavóniai birtokán, Krapinán rendezte be verdéjét, amely bizonyíthatóan működött is: krajcárt vert (CNA I. F b 41.). 1460-ban újabb, kiegészítő engedélyre is szert tett, immáron öt latos 356 GYÖNGYÖSSY MÁRTON 48 Pohl A..- Az alsólendvai Bánfi-család i. m. 72., Uő: Die Grenzlandprägung i. m. 65-66. Alsólendván az 1450-es évek közepén még V László magyar denárait (CNH II. 180/179.) verték, vélhetőleg kis példányszámban: Görög Tibor: Kiegészítések az alsólendvai Bánfi-család pénzveréséhez. Éremtani Lapok 124. (2010. december) 10-11. Ezért sem valószínű, hogy V László életében már III. Frigyes vereteit bocsátották volna ki. A borisfalvi és a pinkaóvári leletben egyaránt előforduló CNA I. F c 22. típushoz: Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 103., 171., 175., Koch, B.: Corpus i. m. 336. 49 Luschin, A.: Umrisse einer Münzgechichte i. m. 185., MNA 14., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 177-178. 50 Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 37., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 113-118. 51 Uo. 102-103. Ilyen veretet ismerünk az 1494-es borisfalvi és az 1527-es záródású cserszegtomaji leletből: uo. 104., 115., 170-173., Koch, B.: Corpus i. m. 319-320. 52 Pohl, A: Die Grenzlandprägung i. m. 116., 118. Mátyás 1462. február 10-én Esztergomban, Szécsi Dénes esztergomi érsek jelenlétében fogadta vissza hűségébe János és Zsigmond Szentgyörgyi és Bazini grófokat, valamint unokatestvérüket, Ellerbach Bertoldot: Kubinyi A.: Szécsi Dénes i. m. 104. Nem valószínű, hogy ezt követően a nevezettek a III. Frigyestől kapott pénzverési jogosultságukat gyakorolták volna. 53 Luschin, A.: Wiens Münzwesen i. m. 62., Pohl, A: Die Grenzlandprägung i. m. 118.
