Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
A közelmúltban Ujszászi Róbert vette alapos vizsgálat alá a kévéi pénzverés kérdéskörét. Keve városát eleve kizárja a pénzverésből, hiszen ha a város kapta volna a jogosultságot a pénzkibocsátásra, nem sokkal később elmenekülő lakói kiváltságaikkal együtt pénzverési jogosultságukat is magukkal vitték volna. A lehetséges pénzverési helyszín tehát a kévéi vár lehetett. Ugyanakkor szerinte az al-dunai Keve határ menti fekvése kockázatossá, valamint nyersanyaggal való ellátása nehézkessé tette volna az itteni pénzverést (egyéb főúri jogosultak példájából viszont azt láthatjuk, hogy ez a két érv sokszor egyáltalán nem számított a pénzverde telepítésekor). Ujszászi helyesen világított rá arra a tényre, hogy a pénzeken látható jegyet csak „G” betűként azonosíthatjuk (a Pohl Artúr által javasolt „C” olvasatot epigráfiai okokból valóban el kell vetnünk), de úgy vélte, ez csak a verde megnevezése lehet, nem pedig a pénzverésért felelős tisztségviselő névkezdőbetűje. Mivel Újlaki 1441 márciusában lett erdélyi vajda, szerinte az is kérdéses, hogy maradt-e elegendő ideje a következő év elejéig vert CNH II. 149. dénár kévéi változatainak kibocsátására. Tanulságosak továbbá Ujszászi nyelvészeti fejtegetései a Keve helynév helyesírásáról; ezekkel főbb vonalakban egyet is kell értenünk, bár az általa felhozott példák között „Govin” forma is előfordul.23 A CNH II. 149. dénáron látható „G” jegyeket viszont feloldhatjuk Gasparo nevének rövidítéseként is. Ellenkező esetben azt kell feltennünk, hogy egy „G” verdejegyet használó verdében néhány év alatt több pénzverésben érintett tisztviselő működött, erről azonban nincs adatunk. A vereteket ez a betű, és álláspontom szerint a kamaraispán személye, Gasparo de Colle köti össze (van olyan ezüstpénz a korszakból, amelyen a verdejegy és mesterjegy sorrendje felcserélődött: például PfR-h azaz Pfeffersack-Hermannstadt: CNH II. 162.).24 A betűpárok második betűire egyelőre nem tudunk magyarázattal szolgálni. Ez a jelenség nagyon emlékeztet Újlaki későbbi pénzverési tevékenységére, egyes bosnyák királyi veretéinek jegyeire.25 Míg Hunyadi a vajdai felhatalmazással együtt járó pénzverési jogosultsággal csak később tudott élni (az 1440-es évek elején Segesváron és/vagy Brassóban Vlad Dracul, Nagybányán Brankovics György veretett pénzeket), az Újlakinak jutott területeken nem volt működő pénzverde, a határvidék katonai védelme viszont pénzügyi forrásokat igényelt. Gasparo de Colle Újlaki kamaraispánja volt 1444-ben, egyúttal kévéi alispánja is, működése tehát az al-dunai területekhez kötötte: joggal feltételezhetjük, hogy székhelyén, Keve várában láthatta el a pénzveréssel kapcsolatos feladatokat is.26 348 GYÖNGYÖSSY MÁRTON 23 Ujszászi Róbert: Pénzverési problémák I. Ulászló korából. (Néhány ismeretlen verdejegyű dénár.). Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 127. (2007) 69-71., Uő: Adalékok a kévéi pénzverés kérdésköréhez. Numizmatikai Közlöny 108-109. (2009-2010) 103-112. A határvidéki Keve, amely pénzforgalmi szempontból ideális helyszín volt pénzverde működtetésére, jelentőségét az is jelzi, hogy 1435-ben árumegállító jogot kapott, 1442-ben pedig még harmincadhivatal is működött itt: Miskei Antal: Ráckeve története I. Ráckeve története a kezdetektől 1848-ig. Ráckeve, 2003. 58-59., Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején. Századok 140. (2006) 819. 24 Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 56. 25 Gyöngyössy Márton: Újlaki Miklós boszniai királyi pénzverése. Az Erem 54 (1998: 2. sz.) 6-7. 26 Újlaki tevékenységéhez: Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 568-569. 1445-ben már egy másik olasz, Pepo tűnik fel Újlaki pénzverési megbízottjaként Nagyszebenben: Pohl Artúr: Újlaki
