Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
330 MIKÓ GÁBOR tében Jánosi Monika készített elő hasonlót.40 E két munka alapján megállapítható, hogy az egyes 16. századi kéziratok között sokszor igen jelentős szövegszerű eltérések mutatkoznak. Az említett eltérések azonban nem jelennek meg a dekrétumok szerkezetében. Mindegyik kódexben két könyvre bontva szerepelnek az istváni törvények (első könyvként az Intelmekkel), mindenütt három könyvre osztva állnak a László-féle dekrétumok, és két könyvben vannak összefoglalva a Kálmán uralkodásához kötött határozatok. E ponton kell visszautalnom arra, amit a 16. századi törvénykollekciók szerkesztőinek gyűjtőmunkájáról egyszer már megállapítottam: saját koruk jogalkotási emlékeit csaknem hiánytalanul össze tudták gyűjteni, a 15. században visszafelé haladva azonban egyre hiányosabbak lettek az ismereteik. A Zsigmond-kor törvényeinek már csupán töredékéről tudtak, a 14. századból pedig már semmiféle emlékük nem volt. Ezt figyelembe véve aligha gondolhatja bárki, hogy a 16. századi gyűjtők éppen a legkorábbi törvényhozási emlékeket tudták volna összegyűjteni, ráadásul egymástól függetlenül, különböző szétszórt forrásokból. A dekrétumok szerkezetének már említett egysége — amelyre még részletesebben is kitérek majd — sokkal inkább azt sugallja, hogy a kódexek szkriptorai az egész 11-12. századi anyagot egységes formában emelték be gyűjteményeikbe. E feltevés alátámasztásához a Budai János-féle, illetve a jól ismert Thuróczy-kódexet lehet felhasználni, amelyeket ebből a szemszögből még soha nem vizsgáltak meg. Mindkét kézirat a 15. században készült, az előbbi — amelynek eredeti példánya a 18. század óta lappang — annak legelején, míg az utóbbi annak második felében. A Thuróczy-kódexbe először a 14. századi krónikakompozíció egy variánsát másolták bele, majd ezt követően az István, László és Kálmán neve alatt ma ismert összes törvényt és zsinati határozatot.41 A kódexben mindössze egyetlen másoló keze azonosítható, és a kötet tisztázati példánynak tűnik. A Budai János-féle kézirat tartalma ma is vita tárgya.42 A benne szereplő törvényszövegeket csupán a Kollár Adám gyűjteményében fennmaradt 18. századi másolatból ismerjük: ugyanazokat tartalmazta, mint a Thuróczykódex, és kisebb szövegszerű eltéréseket leszámítva ugyanabban a struktúrában 40 Vö. 22. és 23. jegyz. 41 A kódexről legbővebben 1. Mikó Gábor: Mátyás király „krónikás könyve” egy 16. századi törvénygyűjtemény margóján. Megjegyzések a Thuróczy-kódex történetéhez. In: Tiszteletkor. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor, Péterfi Bence, Vadas András. Bp. 2012. 573-586. (A korábbi vonatkozó irodalom felsorolásával.) 42 Jánosi M.: Kódexek i. m. 228-231. lapokon kifejtett nézete szerint csak István, László és Kálmán törvényeit tartalmazta. A kutató erre a következtetésre Batthyán, I. de: Leges ecclesiasticae i. m. I. 8-9. leírása nyomán jutott. A másik, nemrégiben Körmendy K. : Studentes extra regnum i. m. 66-69. által ismertetett elképzelés szerint a kódex a törvényeken kívül még legalább egy egyházi szertartáskönyvet is tartalmazott, amelyet azonban Kollár — jogtörténész révén — nem másolt, vagy másoltatott le (a kópia jelzetét 1. alább.) A kérdés az eredeti kódex esetleges felfedezése szempontjából sem jelentéktelen. A törvények Kollár-féle, Jánosi Monika által ismertetett másolata (MNL OL, Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok, Kollár-gyűjtemény, Nr. 55.) ugyanis a kódexben utolsóként szereplő Kálmán-féle zsidótörvények esetében jelzi, hogy az a szöveg az eredeti kódex 15. lapjának verzóján volt olvasható (uo. 105. pag.). Ha tehát a kódexben csak a korai törvények szerepeltek, egy egészen vékony, csupán 15 lapból álló kéziratot kellene megtalálni, amelynek az esélye jóval kisebb, mintha vaskosabb kötetről lenne szó. (A törvénygyűjteményt Kollányi Ferencz: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom 1900. 72-73. nem említi.)
