Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 317 ra Szőke Melinda a garamszentbenedeki apátság alapítólevelének elemzésével mutatott kiváló példát,238 és vázolt fel más, hasonló oklevelek felhasználását is lehetővé tevő módszereket. Ezeknek az okleveleknek a vallomásáról — tekintettel all. század forrásokban való szegénységére is — semmiképpen nem mondhatunk le. Úgy véljük, a 11. századból ránk maradt források szisztematikus feldolgozásával megközelíthetjük vagy akár el is érhetjük azt az adatmennyiséget, amely alapján — ma már nem elfogadható összetételben — Kniezsa István vizsgálta a Kárpát-medence térségét. Az elemzésekben nem érhetjük be a csupán a nevek eredetére összpontosító etimológiai vizsgálatokkal, hanem a névrekonstrukció összetettebb, a nevek történetét is jobban figyelembe vevő eljárását tartjuk követendő módszernek. Emellett figyelembe kell venni a történeti névszociológia eredményeit éppúgy, mint ahogyan a névelmélet napjainkban általánosan elfogadott tételeit is. A fentiek mellett nem hagyhatjuk említés nélkül azt a körülményt sem, hogy a hazai szlavisztika és turkológia képviselői — amely tudományterületek művelői a korábbiakban kiemelkedő módon járultak hozzá az itt tárgyalt ismeretek köréhez —, ma igen gyér érdeklődést mutatnak a Kárpát-medence szláv és török eredetű helynevei iránt. Nélkülük a kutatások eredményei ma sem lehetnek teljes értékűek. Aligha lehet kérdéses, hogy a Kárpát-medence 11. századi etnikai összetételének vizsgálatában a nyelvtudomány mellett más tudományoknak is fontos szavuk van: a történettudomány és a régészet vallomását már Kniezsa István is igyekezett felhasználni munkájában. Úgy gondoljuk azonban, hogy jóval megbízhatóbb eredményekre jutunk abban az esetben, ha az egyes tudományterületek kutatói a saját tudományszakukon belül maradva értékelik a figyelembe vehető adatokat anélkül, hogy ennek során más szakmák ismeretanyagából a saját eredményeiket megtámogató érveket keresnének. Ugyanezt a felfogást vallja a „vegyes érvelés” módszertani veszélyeiről a régész Révész László is.239 A vizsgálat második körében így aztán egymástól független kutatási eredmények válhatnak összemérhetővé, amelyek vagy megerősítik, vagy cáfolják majd egymást. Megbízható eredményekhez több lépcsőfokon áthaladva juthatunk egyre közelebb: a vizsgálatokat először célszerűnek tűnik egy-egy jól megválasztott kisebb térségben, például valamely nyelvi, történettudományi, régészeti szempontból jól adatolható, kellően feltárt vármegye területén elvégezni. Egy ilyen kutatási folyamat is megköveteli azonban 238 Szőke M.: A garamszentbenedeki apátság alapítólevele i. m. 239 Révész László: A Kárpát-medence 10-11. századi temetőinek kutatása napjainkban. In: Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés i. m. 63-64.
