Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
lek az érdekérvényesítés kiemelkedően fontos írásbeli területét jelentették, nem ritkák bennük az olyan utalások, amelyek a névadásra közvetlenül vagy közvetve rávilágítanak. A korabeli névadási helyzetről a legtöbb ismeretet kétségkívül a személyről elnevezett településnevek kapcsán találjuk a forrásokban, ami azt jelzi, hogy az egyéni érdekek érvényesülését, a tudatosságot itt láthatjuk talán legerősebben megnyilvánulni a nevek létrehozásában. Ennek persze jól érthető, világos magyarázata van. A honfoglalást követően a Kárpát-medencében a birtokviszonyok évszázadokig tartó kialakulása és megszilárdulása a szóbeli és az írásbeli kultúra határán állva ment végbe. A szóbeliség körülményei között pedig a birtoklás fontos kifejezőeszköze lehetett a megnevezés, amely egy névhasználói közösség életében — a mindennapi kommunikációs helyzetekben való használatnak köszönhetően — hosszú ideig fenntarthatta verbálisán (ha úgy tetszik a szó erejével) is a személy és a hely összetartozásának tudatát.30 A természeti nevek körében a tudatos névadásnak közel sincs olyan fontos szerepe, mint a településnevek esetében, ugyanis „a névhasználó közösség a kommunikációs szükségleteit egyszerű név-használatbavétel útján is ki tudja elégíteni”. A névadói tudatosság és szándékosság gyengébb jelenlétét azon is lemérhetjük, hogy vizek, hegyek vagy más természeti objektumok elnevezési aktusáról alig szólnak a források. Ritkább közöttük a többnevűség is, aminek az az oka, hogy a kommunikációs helyzet nem igényli újabb névváltozatok megjelenését, de más (pl. társadalmi, lélektani) okok sem nagyon idézik ezt elő. Az sem lényegtelen továbbá, hogy a természeti nevek többnyire kisebb névhasználói körben használatosak, erős lokális kötöttségűek, így etnikai következtetésekre is legfeljebb ilyen hatókörrel lehetnek érvényesek.31 Ez a különbségtétel az egyes helynévfajták névszociológiai státusát érintően azt a korábbi tételt is megingatni látszik, amely a települések névadóinak leginkább az elnevezett település környezetének lakóit tekinti, ami pedig a nyelvi-etnikai konzekvenciák terén azt is jelenti, hogy az adott településnévből elsősorban a környék lakosságának etnikai viszo266 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA vi kérdései. Helynévtörténeti Tanulmányok 2. (2006) 13. — Középkori okleveleink direkt módon persze kevéssé foglalkoznak a helynévadás kérdéseivel, vagyis akkor, amikor a névadás és névváltozás mozgatórugóit igyekszünk e források segítségével feltárni, olyan szempontból kell őket vallatóra fognunk, ami „keletkezésük indítéka szempontjából korántsem elsődleges kérdés” (Kristó Gy.: Szempontok i. m. 5.). A helynévadás említett mechanizmusa, általános névelméleti háttere alapján azonban joggal feltételezhetjük, hogy azok az oklevélrészletek, amelyek a helynévadás és -változás kérdéseire közvetlen módon kitérnek, valóban a gyakori, általános eseteket tükrözik, és nem a kivételes, egyedi helyzeteket vetítik elénk. 30 Vö. Hoffmann Régi helyneveink névadói i. m. 122. 31 Vö. mindehhez Hoffmann Régi helyneveink névadói i. m. 121-122.
