Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 263 que dicitur Andree episcopi,11 és noha a falu neve később valóban — vélhetően a püspök nevéből állandósult — Endréd alakban jelentkezik (vö. 1230: Endréd),17 18 a 11. századi megjelölés kapcsán Kristó azon az állásponton van, hogy annak tényleges falunévi státusa vagy csupán alkalmi megnevezés jellege nemigen dönthető el.19 E mögött a felfogás mögött ugyanaz a motiváció húzódik meg, mint az ún. primér névtelenségről vallott elképzelései mögött. Annak a hátterében, hogy a korai oklevelek bizonyos birtokokat nem neveznek meg név szerint, Kristó a primér (korai) névtelenség jelenségét gyanítja, azt tudniillik, hogy jó néhány emberi lakóhelynek még ténylegesen nem volt az adott időben neve, s csak akkor kapott külön tulajdonnévi megnevezést, amikor „a feudális agrárfalvak kiépülő rendszere közeli falutársat telepített szomszédjába”, s a feudális társadalom adminisztrációja megkövetelte a falu egyedítését az elnevezés szempontjából is.20 Kristó Gyula e kérdésekben vallott felfogása azonban alapvető ellentmondásban áll a névadás és névhasználat általános természetével: a falu létesülését mint külsődleges folyamatot ugyanis — a gyakorlati kommunikációs szükségszerűség folytán és a kulturális körülmények következményeként is — egyidejűleg követnie kellett a falunévadásnak mint nyelvi aktusnak is, sőt azt mondhatjuk (mert kognitív-pragmatikai alapon másképpen aligha képzelhető el), hogy a település (az emberi lakóhely) létrehozásához a név megalkotása is szervesen hozzátartozik. Az más kérdés, hogy a nevet az oklevél megszövegezője milyen okok miatt nem rögzítette, vagy éppen nem pontosan a helyi névhasználatot tükrözően foglalta bele a dokumentumba.21 A Kristótól idézett korai névtelenség gondolata azzal a korábban meghatározónak számító névelméleti felfogással van összefüggésben, amely a helynévkeletkezést hosszú folyamatként képzeli el. E kérdésben éppen a honfoglalást követő évszázadok névadási helyzetét kiemelve azonban Benkő Loránd is úgy foglalt állást, hogy az új tájra kerülő népnek nem kell néhány évtizednél hosszabb idő ahhoz, hogy a tájat helynevekkel benépesítse.22 17 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története I-XII. Szerk. Erdélyi László - Sörös Pongrác. Bp. 1912-1916. [A továbbiakban: PRT] VIII, 268. 18 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V Bp. 1890-1913. [A továbbiakban Cs.] III, 229. 19 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 10-11. 20 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 9-10. 21 Vö. ehhez Tóth Valéria: Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban. Debrecen 2001. 26-27. 22 Vö. Benkő Loránd: Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1998. 113. Az azonban kétségtelen, hogy mivel tényleges adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy a magyarság a honfoglalás után hamar és nagy számú névvel nevezte meg földrajzi környezetét, aligha lehet ezeket a névadás általános jellemvonásából adódó következtetéseket többnek tekinteni mint puszta, ám
