Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 261 hogy egyértelművé tegyük, ezek a konkrét esetek milyen általános névelméleti problémákat hívnak elő, mindenekelőtt azt kell látnunk, hogyan ítéli meg a helyzetüket, a nyelvi és etnikai forrásértéküket a névtudomány. Minthogy e nevek (és kortársaik) vallomására az utóbbi időkben elsősorban a történész Kristó Gyula alapozott az általunk vizsgált kérdéskört érintő, nagyívű következtetéseket a már említett munkájában, kiindulásképpen az ő véleményét érdemes felidéznünk a fenti szórványok nyelvi alkatát, s az abból adódó etnikai konzekvenciákat illetően. A Tihanyt körülölelő állóvíz bolatin ~ balatin neve szláv köznévi eredetre megy vissza (’sáros’), ezt a névformát a magyarok a szlávoktól kölcsönözték.10 Erre a névformára is érvényes az az igen fontos megszorítás, amit Kristó a korai adatoltságú szláv eredetű településnevekkel (pl. Visegrád, Zemony) összefüggésben szögez le, hogy tudniillik nemigen lehet feltárni, e helyek mikor kapták a nevüket, ami nyilvánvalóan „nem közömbös az etnikumok ottlakásának meghatározásánál sem”.11 Az uluues megaia birtokos jelzős szerkezet kapcsán Kristó álláspontját és következtetéseit érdemes hosszabban is idéznünk, mert módszertani tekintetben igen tanulságosak. Ez a névforma ugyanis szerinte „kivált érdekes, mivel első tagja török, második tagja szláv eredetű, a birtokviszonyt kifejező szerkezet viszont magyar. Olyan kétnyelvűségre utal ez, mint amikor az amerikás magyarok soppingolnak (vásárolnak). Az ulues maga is magyar -s képzőt visel, a szó tehát korábbi átvételnek tűnik, amelyet a magyar már sajátjának érzett 1055-ben, hasonlóan a megá-hoz (hiszen saját szavaként ragozta), bár ott még a hangrendi kiegyenlítődés nem ment végbe. Az e vidéken élő magyar közösség nyilván számbeli túlsúlyban volt a szlávokkal szemben, törökökkel pedig már nem is kellett találkoznia, azoknak csak kiveszőiéiben levő nyelvi hagyatékát örökítette tovább.”12 A veszprémvölgyi apácák adománylevelének Bezprem helynevéről — összhangban a helynév-etimológiai szakirodalommal — úgy nyilatkozik Kristó Gyula, hogy a településnév alapszava egy szláv eredetre visszamenő formáns nélküli (puszta) személynév,13 ami feltétlenül magyar helynévadásra vall. Általánosítva pedig mindez azt is jelzi, hogy a szláv puszta személynévi helynevek magyar (névadói) környezetről (is) tanúskodnak.14 10 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 23. 11 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 20. 12 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 23-24. 13 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 19., 21. 14 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 20., 21.
