Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 21 itt éppen a felidézett Ifjabb Révész Imre lehet, aki mindkét körrel jó kapcsolatot ápolt, csak éppen említett felekezeti társaival nem104.) Egyik utolsó megjegyzésként még azt vetném fel, hogy az itt megjelölt és felhasznált forrásaimat a Michel Foucault-i értelemben vett monumentumként (azaz nem dokumentumként) kívántam összefüggésbe állítani105, azaz célom nem az igaz-hamis Bethlen kép bemutatása az amelletti állásfoglalás volt, hanem a két világháború közötti ezzel kapcsolatos történettudományi/történetírói diskurzus bemutatása, amelyen túl, persze önmagán is túlmutató jelentősége/jelentése van,106 s amely így részben, de csak részben módosítása is Foucault elképzelésének, ennek elemzése azonban már nem ennek a tanulmánynak a feladata. Megjegyezném még azt is, hogy legalább ilyen mélységű elemzésre lett volna szükség R. Kiss István „Az átértékelt Bethlen Gábor” című könyvének újbóli kiadásakor is,107 ugyanakkor — úgy gondolom — hogy ebben az esetben (tehát, ha ilyesmi készül) a szóban forgó kiadó nem adta volna ki a művet. Viszont ez ismét csak Foucault-t vagy legalábbis a foucault-i szempontokkal való szembesülés szükségességét bizonyítja, amiről a kiadónak láthatólag fogalma sincsen108. Dezsővel igen, s részben Féjáékkal és Bajcsy Zsilinszky Endrével is. Vö. pl. Németh L.: Szekfű Gyula. i. m. 104 Vö. Révész Imre levelei Mályusz Elemérhez. (A kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának feldolgozás alatt lévő Mályusz Elemér hagyatékában található meg). 105 Vö. Foucault-hoz Sutyák Tibor: Michel Foucault gondolkodása. Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor. 2007; valamint pl. Takács Adám: Történeti megismerés és történeti tudás Michel Foucaultnál. In. A történész szerszámos ládája. (Szerk. Szekeres András.) Budapest: L’Harmattan. 2002. 15-37. 106 A korszak értelmezésével kapcsolatban vö. újabban Öze Sándor és Pálffy Géza vitája. Érdekes módon több vonatkozásban is egyfajta kontinuitás figyelhető meg, hiszen Öze inkább az R. Kiss István és a nemzeti romantikusok vonalát követő értelmezést képvisel a 16-18. századi rendi függetlenségi mozgalmakkal, valamint a Habsburgokkal kapcsolatban. Pálffy inkább Szekfű értelmezéséhez kötődik, s sokkal hangsúlyosabban veszi tekintetben az európai vonatkozásokat, illetve a Habsburgok pozitív szerepét. Persze itt sem egyszerűen a kuruc-labanc hagyomány szemben állásáról van szó, hiszen Öze már hangnemében is inkább pamflet-szerű (mint R. Kiss) és Pálffy joggal nevezi őt „áltörténész”-nek. Vö. ehhez Őze Sándor: Nemzettudat és historiográfia. Budapest: Hamvas Intézet. 2009. Hasonló szempontoknak az ún. Mohács-vitában való megjelenéséről, az Oze-Pálfíy vitára is utalva vö. Erős Vilmos: Magyar Historiker-Streit? A Mohács-vita az 1970-es években. In: Loci memoriae Hungaricae. Szerkesztette: S. Varga Pál-Száraz Orsolya-Takács Miklós. Debrecen: Egyetemi Kiadó. 2013. 297-308. 107 Vö. R. Kiss I.: Az átértékelt Bethlen Gábor. i. m. (2008). 108 Megjegyezhető, hogy a szóban forgó kiadónak számtalan ilyen újabb (hovatovább „kalózkiadás”nak is aposztrofálható) publikációja van. Ezek közül számos enyhén szólva is gyanús, de mindenképpen tisztázandó körülmények között született, enélkül az olvasó nemigen tudja értelmezni ezeket a műveket és tálcán kínálkozik a direkt aktuális, politikai vonatkozásokhoz kapcsoló olvasási stratégia. A mulasztás oka — ahogy korábban már utaltam erre — : a szerkesztő, illetve a kiadó historiográfiai tájékozottságának teljes hiánya. Vö. pl. Mályusz Elemér: A magyar történettudomány, Máriabesnyő-Gödöllő, 2008. Mályusz Elemér: A vörös emigráció. Máriabesnyő-Gödöllő, 2006. (Eredetileg 1931.) Előbbihez vö. pl. Erős Vilmos: Hóman Bálint és Mályusz Elemér kapcsolata. In: Történeti átértékelés, i. m. 217-228.