Századok – 2016
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: A kollektív bűnösség elvének gyakorlati alkalmazása? Csanád vármegyei németek a népbíróság előtt
CSANÁD VÁRMEGYEI NÉMETEK A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 171 (k. e. e.) vármegye. Ennek a közigazgatási egységnek változtatta meg a nevét 1945-ben Erdei Ferenc, az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere Csanád vármegyére (úgy vélte ugyanis, hogy a „k. e. e.” formula használata revizionista szemléletű, így ellentétes a kabinet azon külpolitikai törekvésével, hogy békés viszonyt alakítson ki a szomszédos államokkal). Végül az 1950. évi közigazgatási átalakítás során szűnt meg Csanád vármegye, amelynek egykori területe a mai Csongrád megye délkeleti és Békés megye déli részén fekszik. Az egykori Csanád vármegye nemzetiségei — németek, szlovákok, szerbek, románok — közül a második világháborút követő népességmozgások a németséget és a szlovákságot érintették. Elek (amely 1946 tavaszán közigazgatásilag átkerült Békés vármegyéhez) és Almáskamarás nagyobb számú német lakossága mellett Kübekháza és Újszentiván kisebb létszámú németségét is kitelepítették 1946 folyamán.7 1947-ben pedig Pitvaros, Csanádalberti és Ambrózfalva szlovákságának nagy része távozott Csehszlovákiába, s helyükre a Felvidékről kitelepített magyarok kerültek.8 A Csanád vármegyei Újszentivánon9 az 1941-es népszámlálás adatai szerint a település 1 381 lakosa közül 569 volt német anyanyelvű, akik közül 546-an német nemzetiségűnek is vallották magukat.10 Az újszentiváni németek nagy része a megszálló szovjetek elől menekülő Magyarországot megszálló német csapatok által szervezett evakuáció keretében távozott a településről 1944. október 5-én. Közülük sokan visszatértek 1945 nyarán. Ókét 1946. május 13-án telepítették ki. Már 1944-1945 fordulóján a Vörös Hadsereg egységei tizenhét fiatal újszentiváni németet hurcoltak el. 1944. december 31-én Nátly Annát, Müller Pétert, Gémes Józsefet, Buschbacher Borbálát, Wéber Józsefet, Follmer Pétert, Follmer Antalt, Stefán Erzsébetet, Stefán Teréziát, Herdibu Katalint, Heinrich Annát, Klemmer Irmát és Follmer Magdolnát. 1945. január 3-án pedig Debreczeni Nándort, Nátly Mátyást, Wéber Erzsébetet és Krauser Idát.11 Szovjet hadifogoly-, illetve munkatáborban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság adatai szerint hat újszentiváni német férfi volt 1945 tavaszán. Újszentivánról 1944. szeptember 14-én Klemmer Pétert, 18-án Buschbacher Józsefet, 23-án ifj. Huhn Miklóst, 28-án Klemmer Jánost vitték el a szovjetek munkaszolgálatra. Dörnbach József 1944 februárjában a krími Keres városánál, míg Bauer József ismeretlen időpontban esett a Vörös Hadsereg fogságába.12 7 Vö. Miklós Péter: A Csanád vármegyei németség kitelepítéséről. Délvidéki Szemle, 2014. 2. sz. 86-95. 8 Lásd bővebben: Miklós Péter: A csehszlovák-magyar lakosságcsere Csanád vármegyei történetéhez. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 2007. Szerk. Tóth István. Szeged, 2008. 93-100. 9 A falu történetének monografikus feldolgozása 1945-ig: Vecsernyés János: Újszentiván története. Újszentiván, 2006. A helyi németség történetének leírása: Gräbeldinger, Anton: Heimatbuch Újszentiván. Bad Reichenhall, 1981. 10 A német kitelepítés és az 1941. évi népszámlálás. Összeáll.: Heinz Ervin, Lakatos Miklós, Czibulka Zoltán, http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/egyeb/nemet/data/tables/load8_10.html (A letöltés időpontja: 2013. április 20.) 11 MNL CSML Újszentiváni Nemzeti Bizottság iratai. XVII. 41. (a továbbiakban: ÚNBI) 1. doboz Szám nélkül. (1946. március 15.) 12 MNL CSML ÚNBI 1. doboz Szám nélkül. Vö. A gyulai Schriffert Mihály naplófeljegyzései a kényszermunkatáborról. In: Deportálás, kényszermunka. Békési és Csanádi németek szovjet munkatáborokban. Összeáll, és bev: Erdmann Gyula. Gyula, 1990. 50-93.
