Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szilágyi Gábor: Földes György: Kádár János külpolitikája és nemzetközi tárgyalásai I-II.
TÖRTÉNETI IRODALOM 1627 a szerző többször magyarázni igyekszik a korabeli pártzsargont („őszinte eszmecsere” értsd: vita. (138.) Néhol furcsán hat, hogy a magyar szakirodalom által elismert kifejezéseket indoklás nélkül másokra cseréli (pl. a NATO „kettős döntésé”-ról ír kettős határozat helyett). Elírásokra csak ritkán akad példa (pl. Brandt-Schell-kormány „Scheel” helyett) (131.), zavaró azonban, hogy külföldön lezajlott személyi változásokat gyakran csak utólag említ. így előbb emlegeti Erich Honeckert keletnémet pártfőtitkárként (130.), mint hogy elmondaná: leváltották Walter Ulbrichtot. (131.) Ugyanígy nem értesül az olvasó Alekszej Koszigin haláláról, csak hirtelen Tyihonov a szovjet miniszterelnök. (331.) A nem szaktörténész számára ezek nem evidens információk. A második kötet végén közölt névmutató hasznos segítség lehet ilyen esetben, azonban az sem pontos minden tekintetben. Rejtély például, hogy az adattár összeállítói Helmut Schmidt haláláról (2015) tudnak, Wojciech Jaruzelskiéről (2014) vagy Horn Gyuláéról (2013) viszont nem. A dokumentumgyűjtemény összeállítása külön is elismerést érdemel — csak bízni lehet benne, hogy egyetemi forráselemző szemináriumokon gyakran fogják forgatni. Kiemelendő az is, hogy néhány esetben egy tárgyalásról a magyar és a külföldi irat egyaránt szerepel. Nyilván az lenne az ideális, ha ez mindig így lehetne, aminek persze objektív akadályai vannak. így viszont minden olvasónak tudatosítania kell magában, hogy külpolitikai eseményekről pusztán az egyik érintett fél által keletkeztetett források elolvasásával csak féloldalas kép alkotható meg. Az összes kritikai megjegyzés ellenére csak ismételni lehet: Földes György alapművet alkotott. Minden, a Kádár-korszak külpolitikájával kapcsolatban a jövőben megjelenő könyv ezen meg fog méretni. Reménykedjünk benne, hogy minél több olvasóhoz fog eljutni. A történészi munka azonban itt nem ér véget. Mi több, két irányban is folytatható lenne. Egyfelől nincs még átfogó kép az 1945 utáni magyar külpolitikáról (leszámítva természetesen a magyar külpolitika egészének történetéről szóló összefoglaló jellegű műveket), amelynek persze jelentős részét lefedi a Kádár János idevágó tevékenységét taglaló könyv. Másfelől - mindenekelőtt a nemzetépítésről szóló tézis további megalapozása, esetleges árnyalása vagy cáfolata érdekében - kibővíthetők a most olvasható kutatási eredmények egy Kádár Jánosról a maga teljességében szóló mű irányába. Földes György többször tett olyan nyilatkozatokat, amelyekből ez utóbbi vállalkozás megírására irányuló szándék olvasható ki - bízzunk benne, hogy lesz ereje és lehetősége tervei megvalósítására. Szilágyi Gábor
