Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Borhi László: Főkonzulok, követek és nagykövetek. Szerk. Baráth Magdolna, Gecsényi Lajos
TÖRTÉNETI IRODALOM 1619 1956-ban a Forradalmi Bizottság követelte a külügyi fedés alatt működő rezidentúrák megszüntetését. Ezek munkatársai dekonspirálódtak a Külügyminisztériumban, ahol nem tudták, hogy mely munkatársaik dolgoznak a belügy megbízására. Ezeket haza kellett hívni, és a Külügyminisztériumban folytatták munkájukat hírszerzőként. 1956 októbere után 260 embert küldtek el a forradalom alatt tanúsított magatartása miatt. Az ezt követő fiatalítás miatt alig maradt valaki, aki közép vagy felső szintű vezetői szinten alkalmas lenne. Fokozódott a nyomás a Belügyminisztérium részéről, hogy a kapitalista országokkal foglalkozó osztályokat olyan személyek vezessék, akik tudhatnak a hírszerző munkáról, illetve ezeknek az osztályoknak csak olyan politikai munkatársa lehessen, aki alkalmas hírszerző feladat ellátására. A szerzőpáros szerint ennek ellenére a hírszerző állomány tagjai közül csak viszonylag kevesen jutottak el a követi vagy nagyköveti posztig. Érdekes lenne tudni, hogy ennek mi lehetett az oka. Több külképviselet vezetője ellen is kifogás merült fel 1956 után. Keleti Ferenc esetében “nacionalista maradványok” miatt, Nagy Sándor buenos airesi és Hajdú József stockholmi követeket a forradalom idején tanúsított magatartásuk miatt hívták viszsza. Mindhárom esetben bővebb magyarázatra szorult volna a korszak bürokratikus nyelvén megfogalmazott indoklás, akárcsak a külügyminiszteri posztról felmentett Boldoczki János külügyminiszter esetében, akinek elégedetlenek voltak a munkájával az illetékesek. A személyzeti változások és a belügy befolyásának taglalása közben a szerzők kiemelten foglalkoznak a külügyi kapcsolatrendszer bővítésével, évre lebontva megtudjuk hol nyílt újabb külképviselet, melyek száma akkorára dagadt, hogy bármelyik nagyhatalom megirigyelhette volna. Mindez nyilvánvalóan összefüggött a Szovjetunió globális hatalommá válásával. 1961-ben 849 fő dolgozott a Külügyminisztériumban, ebből azonban mindössze 342 volt diplomata, holott józan ésszel ennek a fordítottja lenne várható. Ekkorra már végképp eltűnt a régi korszak minden képviselője. Baráth és Gecsényi adatai szerint a tárca kötelékébe tartozó személyek átlag életkora 40 év alatt volt. A diplomaták mintegy 2/3-a egyetemet vagy főiskolát végzett, és alkalmasnak minősült külpolitikai munkára. Ahogy a diplomácia, mint fogalom kezdett új életre kelni, kikerültek a Marx Károly Közgazdasági egyetemről az első nemzetközi szakon végzett hallgatók, ahol 1974-től munkásfiatalokat külügyi ösztöndíjjal képeztek. Ugyancsak munkába álltak az első Szovjetunióban végzett hallgatók is. Azt, hogy a ritka nyelvek elsajátítása mellett mi másba avatták még be, még sokáig nem fogjuk megtudni. 1967-ben disszidált az Egyesült Államokba a már kinevezést nyert első nagykövet, Radványi János. O volt a legmagasabb rangú diplomata, aki valaha disszidált a Szovjetunióval szövetséges államok közül. Kádár felháborodása rávilágít nyugati nyitányának merő pragmatizmusára is: ’’most ellenséges országba másként kell nézni a kiküldéseket.” További megjegyzései rávilágítanak Radványi valódi státusára is: „a magyar misszióknál csak olyan ember dolgozhat, aki a nagykövet, vagy a külkereskedelmi kirendeltség vezetőjének alárendeltje, annak megbízásait hajtja végre.” Radványi - ahogy Baráth és Gecsényi fogalmaz —, ismerte a hírszerzés vezetőit, számos beosztottját, a hírszerzés érdeklődési irányát, módszereit, a rezidentúrák helyét, követeket, ügyvivőket, akik a hírszerzéssel kapcsolatban állnak. Ezt maga sem tagadta. Amerikában megjelent könyvéből kiderül, tudta, hogy a washingtoni követségen kik dolgoznak a Belügyminisztériumnak - saját szavaival, „a primitív belügyesek.” A szerzők által Radványiról közölt életrajz nem utal arra, hogy Radványi a katonai hírszerzésnek, vagy a belügynek dolgozott volna, ám az általuk elmondottak alig hagynak kétséget efelől. Nem merészség tehát arra következtetni, hogy a függelékben felsoroltak közül nem Radványi az egyetlen, akinek valódi múltját máig homály fedi. Kérdés, hogy az amerikaiak tudták-e, hogy valójában kit is fogtak Radványival.
