Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bánkuti Gábor: Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) I-II.
1614 TÖRTÉNETI IRODALOM maga távolítsa el Mindszentyt Magyarországról, illetve a magyar egyház éléről. Ebből a sakkhúzásból azért lett patt (és nem matt), mert XII. Pius ebbe nem ment bele, s így Rákosi-Kádáréknak nem maradt más hátra, mint „megcsinálni” a Mindszenty-pert. A huzakodás közel három évtizeddel később oldódik meg, újabb konfrontáció helyett „közös alkuval”. A két közvetlen szereplő (Kádár és Mindszenty) ugyanaz, de nagyon más a kor. A megváltozott körülmények és a VI. Pál nem XII. Pius váltással, Kádár mattra hozza ki az 1948—49-ben pattként függőben maradt játszmát. Mindszenty megérezte, hogy „kizökkent az idő”, sőt - utólag mondhatjuk -, a változás irányát, Magyarország sztalinizálását is helyesen látta. Az új elvárásrenddel való szembesülés sokkal inkább tette őt eltökéltté, mintsem hogy szerepe átgondolására, újrapozicionálására késztette volna. Ha ezt a habitust és hozzáállást értékeljük, pozitív és negatív minősítésünk is lehet releváns. A szerző nem ragad meg a dilemmáknak ezen a szintjén. Aki bizonyítványt vár, csalatkozni fog. A leíró és elemző részekhez fűzött megfontolt értékelések nem tolakodóak. Iránytűként szolgálnak, melyek a döntéseket meghatározó szempontok összefüggéseinek megértését, az adottságok és lehetőségek korabeli viszonyrendszerében való eligazodást segítik. Mindszenty életének leginkább az 1945 és 1948 közötti időszaka volt ismert, de a szerző e periódust is „finomhangolta”: a magyar-szentszéki diplomáciai kapcsolatok megszakadásától a szovjet egyházpolitikai stratégia bemutatásán át a letartóztatás és a vizsgálati fogság körülményeinek feltárásig. Ismeretlenek voltak Mindszentynek a másodfokú tárgyalás előtt írt levelei, amelyekből egy kiutat kereső, akár az addig elvetett tárgyalásokat immár nem mellőző főpap gondolkodása tárul fel. Somorjai Adám bencés forrásközléseinek köszönhetően rengeteg forrást ismerhettünk meg az amerikai követség 15 esztendejéről, a szerző azonban nemcsak a már publikált iratokra támaszkodik, hanem a követség számos egyéb iratára is, amelyeknek köszönhetően kirajzolódnak a hétköznapok. Ugyancsak új mozzanatokkal ismertet meg bennünket a magyar-szentszéki tárgyalások anyagának feldolgozása és a távozás hosszúra nyúlt folyamatának feltárása. Egy évvel ezelőtt, a megjelenést követően először olvasva e monumentális opust, több más mellett az volt a benyomásom, hogy a kötet problémák és kérdések precíz és megbízható katalógusa, kézikönyvként is működő szöveg. Megalapozott válaszok gyűjteménye a sokak által kutatott és vitatott kérdésekre. Másodszori nekifutásra azt gondolom, hogy monográfiájával Balogh Margit szintet lépett. Az életpálya aprólékosan kimunkált állomásai olyan összképet alkotnak, mely jóval több, mint a tabló egyes elemeinek összege. A viszonyok, illetve az ezeket megszervező és módosító logikák időről időre változó jellegzetességeinek láttatása tartja távol a szokott értelmezési sablonoktól. Ez szerzői módszere. Nem az életútról nyilatkozik, hanem a „közegben” kalauzol, Mindszenty pályáját a korba helyezve. Ezt hitelesen, élményszerűen és dokumentáltan teszi. Végigvezet az életúton, és miközben moderál, maga is töpreng. Ha finoman kommentál, akkor is szabadon hagyja az olvasót, explicit módon csak akkor nyilvánul meg, ha korábbi események vitatott lefolyására, az okozottság és az okozatiság helyes rendjére talál több oldalról is igazolható választ. Bevon, és elgondolkodásra késztet. Szándékának megfelelően a szerző valóban alkalmat kínál arra, hogy válaszokat keressünk napjainkig aktuális problémákra, megteremti a lehetőségét annak, hogy új kérdésekről lehessen vitatkozni. Most már lehet töprengeni azon, hogyan működik a korabeli egyházi és világi szervezet egymás ellenére és egymással. Ezzel minőségi változást hoz a Mindszentyről szóló közéleti, egyházi és tudományos diskurzusban. Bánkuti Gábor
