Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bánkuti Gábor: Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) I-II.
1612 TÖRTÉNETI IRODALOM Balogh Margit MINDSZENTY JÓZSEF (1892-1975) I II. MTA BTK, Bp., 2015. 1570 o. Balogh Margit 2015-ben megjelent, Mindszenty Józsefről szóló monográfiája mintegy másfél évtized alatt összegyűjtött anyag summázata. A kutatómunka bázisa monumentális: közel hatvan, 38 hazai és 20 külföldi levéltár, irattár és könyvtár. A régóta várt könyv imponálóan gazdag, kiegyensúlyozott bemutatása egy összetett kornak és összetett személyiségnek. A szükséges helyeken kellően bőséges magyarázatok, a korfestés lehetővé teszi, hogy a szűkebb szakmán túl a nagyközönséget is megszólítsa a kötet. A másfél évtizedes kutatómunka során a szaporodó ismeretek magában a szerzőben is alakították a Mindszenty-képet, s azt is meg kellett fontolnia, milyen célcsoportnak kíván írni, hogyan maradjon független a legkülönfélébb látens vagy akár direkt elvárásokkal szemben. Ezzel együtt azt a kérdést sem kerülhette meg, hogy miért is érdekes Mindszenty ma. Mindszentynek az egyházi emlékezetpolitikában és a különböző politikai diskurzusokban való szerepeltetése történészi reflexiót igénylő jelenkori kontextus, mert ezek az életrajzot szükségképpen a különböző narratívák befogadói igényeinek teszik ki, s ezért nem lehet eltekinteni látens jelenlétüktől. A heterogén, sőt kontroverz Mindszenty-közelítések kihívására és arra, hogy a főszereplő maga is öröksége megteremtésének részese, a szerző a „hiteles” kép megrajzolásának történetírói autoritás-igényével válaszol, s ezt egy totális életrajz megírásának önmagával szemben támasztott követelménye által valósítja meg. A kompozíció a különböző olvasatok polémiáit ugyan nem zárja ki, de Balogh Margit műve kifejezetten kellemetlen az egysíkú interpretációk követői számára. Talán ez az oka annak — és nem a másfél ezer oldalnyi terjedelem —, hogy Szabó Ferenc SJ Távlatokban közölt releváns és gondolkodtató kritikáján kívül nem bontakozott ki a kötetről érdemi vita, diskurzus. Ha valakit esetleg riasztana a tekintélyes terjedelem, a recenzens köteles megjegyezni, hogy az életpálya csomópontjait — meghatározó helyszíneit és eseményeit - a szerzőnek úgy sikerült megformálnia, hogy a kötet minden egyes fejezete önmagában is megálló és izgalmas olvasmány. Mindszenty élete első ötven évének bemutatása a történettudomány számára is igazi nóvum. Az „ismeretlen Mindszenty” 300 oldalt kitevő, szinte kizárólag primer források alapján kidolgozott (807 jegyzettel adatolt) bemutatása alapvető a Mindszentyvel összefüggő kérdéskomplexum megértéséhez. Mindszenty veszprémi püspökké szentelése (1944. március 25.), majd esztergomi érseki kinevezése ugyanis nem módosította a habitust. Funkciótól függetlenül a karakter már rég kiforrt ekkorra. Balogh Margit munkája az életút értékeléséhez nélkülözhetetlen történeti megismerést szolgálja. A szerző alapállása, hogy Mindszenty döntéseit mindvégig az egyéni adottságok és a külső feltételek interakciójában vizsgálja. Erezhető törekvése a redukcionizmus, a politikai életrajz kereteinek meghaladása. A pálya az „ego-dokumentumok” és a történeti források eddigi legteljesebb körének felhasználásával tárul fel, az adatok a historiográfia recepciójával formálnak életrajzi reprezentációt. így jut el — s kalauzolja az olvasót is — a szerző az életút mérföldköveit jelentő tények felszínétől a mögötte/alatta feltáruló „kontextualizált” valóságig. Mennyiben alakította Mindszenty a struktúrát, amelyben cselekednie kellett? Ki tudta-e bontakoztatni a struktúrában lévő lehetőséget? Az bizonyos, hogy neki nem volt kétsége e felől. A cselekvőség lényegi eleme volt egyéniségének. E probléma tárgyalása kulcsfontosságú, és végigkíséri a munkát. Hogyan alakult ki, miben gyökerezett ez a felfogás? Mi az oka? A körülmények
