Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiziker Róbert: Tudós és katona. Markó Árpád visszaemlékezései I-II.Szerk. Kincses katalin Mária - Mészáros Kálmán
1600 TÖRTÉNETI IRODALOM megírni visszaemlékezéseit és egy időre, amíg 1959-ben zenei hallását el nem veszítette, a muzsikáláshoz is visszatért. Utolsó éveiben egyik ismeró'se szerint „intelligens közönnyel tudta nézni a világ folyását”. Ugyanakkor nem akart „letargikus beletörődésbe merülni” és „tétlen éveket csatolni életéhez”. 1948-ban még úgy gondolta, hogy történetírói pályája a háborút követó' felfordulásban véget ért és az ezüstláncán függó' Rákóczi-libertás is az íróasztalában egy skatulyában várta, hogy az ország visszanyerje a szabadságát. Kezdetben - a Rákóczi-kor történetírásában dolgozva, egyéb forrása nem lévén - „Isten kegyelméből és a Nagyságos Fejedelem jóvoltából” élt. Szerény keretek között, de saját meglátása szerint 1951 elejétől, amikor a neve ismét megjelent a szaksajtóban, és egy másik régi magyar fó'úr, gróf Zrínyi Miklós a kitelepítéstől is megmentette, „megszakítás nélkül eredményesen” tudta folytatni tudományos pályáját is. Kezdetben csupán tudományos segélyben részesült a Kultuszminisztériumtól, majd egy négyéves szünet után nyugellátását is folyósították. Levéltári kutatásokat végzett, megbízásokat kapott történeti munkák adatgyűjtésére (köztük Köpeczi Bélának a Rákóczi-szabadságharc francia diplomáciájára vonatkozó forrásfeltárásában, Benczédi László Thököly-anyaggyűjtésében és Klaniczay Tibor Zrínyi-kutatásaiban is részt vett), majd sorra jelentek meg a publikációi (a kapott „igen szép összegű tiszteletdíjakból” hegedűt vásárolt) és 1953-ban megítélték számára a történettudományok kandidátusa címet. Az MTA Történettudományi Főbizottsága 1957-ben a hadtörténelmi albizottság, a Magyar Történelmi Társulat pedig 1962-ben az Igazgatóválasztmány tagjává választotta. Utolsó éveiben is aktívan dolgozott, 80. életévében korábbi kutatásaihoz csak kevéssé kapcsolható témáról, Kossuth Lajos törökországi emigrációban végzett hadtudományi munkásságáról írta és védte meg akadémiai nagydoktori értekezését. Az ötvenes-hatvanas években megjelent munkáiról úgy vélte, hogy azok „standard jellegű források lehetnek mindenkor”és azonos szöveggel akár Ferenc József, akár Horthy kormányzósága éveiben is megjelenhettek volna és soha senki nem kívánta tőle, hogy „átnyergeljen a politikai történetírás mezejére”. A Magyar Tudományos Akadémia tanácskozó tagjainak teljes rehabilitációjára 1989-ben került sor, majd újabb tíz év elteltével Pilch és Gyalókay ezredesek mellett az őneve is felkerült a Hadtörténeti Intézet és Múzeum akadémikusainak emléktáblájára. Kéziratban maradt visszaemlékezéseinek mostani közreadásától a szerkesztők azt remélik, hogy az hozzájárul a történészi és hadtudósi életmű tudománytörténeti helyének kijelöléséhez is. A köteteket az teszi különösen érdekessé, hogy az átlagnál jóval nagyobb terjedelmű és sokkal izgalmasabb, jó tollal megírt visszaemlékezéseket nem egy történész (ez elég ritka eset), nem egy katona (ez már gyakrabban előfordul), hanem egy hadtörténész katona vetette papírra. A forrásközlés a kéziratok keletkezési sorrendjét követi. Kincses Katalin Mária és Mészáros Kálmán tiszteletre méltó, gyakran nyomozói munkát végeztek, a kötetben csak monogrammal szereplő tisztről is kiderítették a személyazonosságát, zenei szakkifejezéseket tisztáztak, a gyógyvíz hatásáról értekeztek, amennyiben adatok pontosítására volt szükség, a memoár szereplőivel, azok leszármazottaival, illetve helytörténészekkel is felvették a kapcsolatot. A szerkesztés alaposságára jellemző, hogy a szúrós szemű recenzens hiányosságként csupán azt tudja felhozni, hogy olykor az Umlautról hiányzik a dupla ékezet. A második kötet végén a teljességre törekedve közlik Markó Árpád teljes életmű-bibliográfiáját, mind a szerző által életében publikált, illetve posthumus műveket, reprinteket és újraközléseket, könyv- és folyóirat-ismertetéseket, továbbá a kéziratban maradt munkáit, mind a róla és munkásságról szóló irodalmat. Ezután következik a szerző által alkalmazott rövidítések feloldása, az idegen és régi (táj)szavak, katonai kifejezések
