Századok – 2016
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok
160 TENGELY ADRIENN írta ezek tartását,187 de ezt az 1931-es zsinaton úgy szigorították, hogy a népesebb plébániákon ötévente kerüljön erre sor. Előírták a statútumok emellett, hogy — más egyházmegyékhez hasonlóan — itt is alakuljon papi missziós egyesület, mely a szerzetesek kisegítésére a világi papságot volt hivatva bevonni a missziók tartásába.188 Úgy tűnik, hogy az 1930-as években a népmissziók szervezése és lebonyolítása megfelelő volt, mert az esperesi kerületekből nem érkezett semmiféle kívánalom ezzel kapcsolatban, a káptalan is csupán annyit javasolt, hogy — a felesleges központi adminisztráció elkerülése végett — vegyék be az 1942-es statútumokba, hogy a népmissziókat tartó szerzetesek, ha rendi elöljárójuk engedélyével tartózkodnak az egyházmegyében, automatikusan gyóntatási és prédikálási felhatalmazással bírnak, így ezt nem kell minden esetben külön kérvényezni az egyházmegyei hatóságtól. Ezen kitétel be is került az új statútumokba. Látszik, hogy a korban egyre növekvő fontosságot tulajdonítottak a belső missziónak: 1942-ben már felhívták a papság figyelmét, hogy a nagy népmissziók mellett évente tartsanak triduumokat is — vagyis háromnapos lelkigyakorlatokat —, különösen a fíliákban és a tanyavilágban, ahonnan a hívek kisebb számban tudtak részt venni az általában a plébániákon tartott népmissziókon. Hasonlóképpen ajánlották, hogy a katolikus társadalom vezető rétegét képező személyek — az egyesületek tagjai, az egyházközségi képviselők, az AC „hangadói” és az értelmiségi hívek — évente lelkigyakorlaton vegyenek részt.189 A temetés és a temető kérdését külön fejezetekben tárgyalták (X. és a XI. fejezet). A témát — mint vallási cselekményt és szent helyet — a 1215-1242. kánonok szabályozták.190 A zsinati statútumok részletesen kitértek erre, annál is inkább, mert a korban még az elvallástalanodott társadalmi rétegek is megkívánták az egyházi temetést, és a temetők többsége is egyházi kezelésben volt. Az 1931-es statútumokban még nem, de tíz évvel később már felmerült a kérdés, hogy mi a teendő a nem egyházi temetésben részesülők nyughelyét illetően — valószínűleg ez a tisztán polgári házasságok terjedésével vált egyre gyakoribb problémává, ugyanis az ilyen házaspárok nem részesülhettek katolikus egyházi temetésben —, illetve olyan helyeken, ahol nincs külön katolikus temető: mindkét esetben a megszentelt katolikus temetkezési hely elkülönítését javasolták a másvallásúak, illetve a nem egyházi temetésben részesült személyek sírhelyeitől. Érdekes, hogy 1931-ben még csak általában kötelezték a papságot arra, hogy híveiket intsék a sírok kegyeletes, de nem hivalkodó gondozására, míg tíz évvel később erre már kimondottan a szószéket javasolják: ez talán az ekkoriban faluhelyen is nagyobb számban megjelenő drága kő sírkeresztek elterjedésével lehetett kapcsolatban, mely az egyes módosabb családok a halálban is megnyilvánuló elkülönülését jelzi, amit az egyház nem nézett jó szem187 Sipos Kath. egyházjog i. m. 179. 188 Az első ilyen papi missziós egyletet a Pécsi egyházmegyében alapították 1899-ben, mely más egyházmegyékben is mintául szolgált. Romaisz Ferenc. A Pécsegyházmegyei Világi Papok Missiós Egyletének története és tanulságai 1899-1906. Taizs József Könyvnyomdája, Pécs, 1906. 7-12. 189 Az 1931. évi... i. m. 58.; Az 1942. évi... i. m. 70-71. 190 Sipos Kath. egyházjog i. m. 166-169.
