Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
1566 PETER PASTOR szolgabíró, tiszttartó, bérló' és szatócs köszöni ennek az intézkedésnek az életét! Természetes, hogy most ók lármáznak legjobban. [...] A lehetetlent kíséreltük meg, kevés eredménnyel, feltartóztatni - a forradalom rombolását.”12 Cornelius szerint a Tanácsköztársaságot kommunista-szocialista koalíciós kormány vezette. (30.) Valójában a két marxista párt egyesült és így került hatalomra. Érdekes azonban, hogy két oldallal később az április 2-i választásokkal kapcsolatban a szerző az „egyesülésből létrejött Magyarországi Szocialista Párt”-ról beszél (32.), holott az eredeti angol mondatban a párt neve nem is szerepelt. (19.) Talán a lektorok itt belejavítottak a szövegbe, de nem vették észre, hogy két lappal korábban Cornelius az ellenkezőjét állítja? Cornelius a Tanácsköztársaság vezetőiről azt írja, hogy „[...] elsősorban magyar bolsevikok voltak, többségükben zsidó származásúak, akik forradalmi hévvel eltelve tértek haza az orosz hadifogolytáborokból.” (32.) Mivel a Tanácsköztársaság zsidó származású vezetői önmagukat nem tartották zsidónak, felmerül a kérdés, hogy miért is kellett ezen a ponton a szerzőnek a „zsidó származást” hangsúlyoznia. Ugyanezt megismétli a fejezet vége felé (38.) és a második fejezetben (46.), amelynek címe „Magyarország a két világháború között.” A „zsidó származás” sulykolása a régi, ellenforradalmi séma szerint azt sugallja, hogy a zsidók voltak a felelősök a két világháború közötti Magyarországon kialakult antiszemitizmusért. A tézis szerint az „antiszemita hullámot” a két forradalomban vezető szerepet betöltő zsidó származású vezetők generálták. (38.) A szerző állításával szemben az antiszemitizmus már a Tanácsköztársaság előtt is bizonyíthatóan erős volt Magyarországon. Ez volt az oka annak, hogy 1918. augusztus 7-én a volt miniszterelnök, Tisza István a Parlamentben a lehető legerélyesebb formában ítélte el az antiszemitizmus terjedését, és azt az inszinuációt, miszerint a zsidóság felekezetként lett volna a háború haszonélvezője. Emellett példákat hozott fel a zsidó tisztek bátorságára is.13 1918 késő őszén vidéken több térségben is parasztlázadások törtek ki, amelyeket időről időre antiszemita pogromok kísértek.14 A zsidó szervezetek által gyűjtött statisztikák szerint pár hónap alatt 6206 zsidót vertek meg, és/vagy raboltak ki.15 12 Fényes László: A háború elvesztése és a forradalom. In: Öt év múltán. A Károlyi korszak előzményei és céljai. Szerk. Nagy Vince. Bp. 1923. 133.; Linder 1918. október 31-tól november 9-ig volt hadügyminiszter. 13 Az 1910. évi június hó 21-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. 44. köt. Bp. 1918. 172. (http://www2.arcanum.hu/pdfview/pdfview.html?dir=http%3A%2F%2Farchivportal.arcanum.hu%2Fpdf%2Fonap%2F&file=KN-1910_41.pdf&pg=180&zoom=v&l=s, letöltés 2012. dec. 27.). A beszédet összefoglalja, Gábor Vermes: István Tisza. The Liberal Vision and Conservative Statecraft of a Magyar Nationalist. East European Monographs. New York 1985. 430. 14 L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918-1945. Történelmi Figyelő Könyvek. Debrecen 1995. 17. 15 Kádár Gábor -Vági Zoltán: Pogromok és rendszerváltások. Népszabadság, 2008. június. 20.; Kádár Gábor - Vági Zoltán: Hosszú évszázad: antiszemita erőszak Magyarországon
