Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1560 SOMOGYVÁRI LAJOS A plébániák házi krónikái (Historia Domusai) olyan forrásokat jelentenek a történeti irodalom számára, melyeket még nem használnak kellően a kutatók. A plébánosok által naplózott események az egyház helyi képviselőinek szempontjait és álláspontját tükrözik, s ez az aspektus máshonnan nem igazán ismerhető meg. A tahi egyházközség Historia Domusában például a következők állnak a vizsgált időszakról: „Az 1957—58 iskolai tanévre Tabon 220 gyereket írattak be a szülők, de kb. 300-an jártak hittanra, ami 85%-nak felel meg.”91 Az összlétszámba a plébános a környező falvak általános iskolásait is beleszámolta, hiszen ennyi gyerek nem volt Tabon. A pártjelentések állandó hiányosságként említették az ellenőrzés hiányát, ami lehetővé tette, hogy olyanok is járjanak hittanra, akik nem iratkoztak fel. Csak egy katolikus gyerek nem járt hittanra ekkor. Az egyház szemében pozitív számok mögött a negatív tendenciákat sem hallgatta el dr. Búzás Gerő: „A régi, első elemi iskolai gyerekek templomban, az első hittanórán általában félnek, meglepettek, gyámoltalanok, de egyben tekintély tisztelőbbek voltak. Pár év óta ez változáson ment át. Döntő többségük «bolsevista» bátor, hangos, jóval fegyelmezetlenebb, szinte született nem tekintély tisztelők sem templomban, sem hittanóra alatt. Kb. fél év kell hozzá, hogy a vallásos nevelés alatt e téren javulás álljon be [...] Az ateista iskola romboló hatása [...] határozottan érzik a VII. és VIII. általános iskolásokon.”92 A világháború után született gyermekeknél tehát már érződött az iskola világnézeti átnevelése, ezzel párhuzamosan csökkent a család és a szőkébb környezet hatása, legalábbis a plébános sommás összegzésében, amely figyelmen kívül hagyta például a szekularizáció jelenségét, a hitélet visszaszorulását. Érdekes, hogy a középiskolai hittan (jóllehet az előző években nem volt ilyen) csak egy rövid félmondatban van megemlítve: „[...] a tabi gimnáziumban a káplán úr végezte a hitoktatást.” Három volt diák, Hammer Károly, dr. Garabon Károly és dr. Csepinszky Béla szóbeli visszaemlékezése lehetővé teszi számunkra, hogy bepillanthassunk a száraz adatok mögé, és megismerhessük az akkori szereplők által át- és megélt történelem egy szeletét.93 Hammer Károly emlékei szerint a délelőtti tanítás után, 13 és 14 óra körül volt hittanóra a gimnáziumban. Úgy emlékezett, hogy Puskás Lajos káplán színvonalas órákat tartott. A vallásoktatásban részt vevők számának megugrását a forradalom utóhatásának tudja be Hammer. Akik itt jártak hittanra, valószínűleg már általános iskolában is részt vettek a vallásoktatásban. Az elsőáldozás a hittan keretében történt, a bérmálkozáshoz azonban már külön be kellett járni a templomba. Az akkori plébános, dr. Búzás Gerő aktívan politizált (ezt az állítást a Historia Domus is alátámasztja, 1956-ban például visszakövetelte az egyházi birtokokat, 1958-ban pedig egy papi békegyűlésen mondott kemény hangú beszédet 91 Historia Domus. A tabi plébánia története. XI. század — 2011. Összeáll.: dr. Takács Lajos. Tab 2014. Kézirat. 49. 92 Uo. 93 A beszélgetések időpontja: Hammer Károly: Tab, 2015. július 7.; dr. Garabon Károly: Kapoly, 2016. január 8.; dr. Csepinszky Béla: Keszthely, 2016. január 8.
