Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
ISKOLAI HITOKTATÁS 1957-BEN 1547 lesznek a „tudományos materializmus igazságainak”. Kónya a hitoktatás kérdésében csatlakozott a miniszterhelyettes kritikus álláspontjához, amikor az „ellenség” által kezdeményezett politikai akciókról, iskolai nyugtalanságról és rendellenességekről beszélt, továbbá közölte, hogy már hatályon kívül helyeztek minden „félreérthető' intézkedést.”41 Kónyát minden bizonnyal a minisztertanácsi ülésen vele szemben megfogalmazott bírálatok indították az önkritikával is felérő beszédre. A párt vezetői január végétől kezdve az egész országot bejárták, hogy hallgatóságukat meggyőzzék a kormány politikájának helyességéről és az októberi „események” általuk helyesnek tartott értékeléséről. Beszédeikből csupán a hitoktatást érintő részleteket emelem ki. Kádár 1957. január 27-én, a csepeli pártaktíván indította meg az eszmei offenzívát: „[...] az ellenforradalom [...] ma már a gyermekekre fanyalodik, [...] lelki terrorral kényszerítik őket, hogy jelentkezzenek hittanra, a szülők megkérdezése nélkül.” Újra feltűntek az „egykori szerzetesek, levitézlett oktatók”, s üldözik azokat, akik nem jelentkeztek. Kádár rendcsinálást hirdetett, amiben a helyi pártszerveknek is részt kell majd venniük.42 Ugyanezen a napon Pécsen, a Nemzeti Színházban tartott „népgyűlést” Marosán György államminiszter, aki az egyetemi autonómiát és az iskolai hitoktatást is negatív kontextusban említette meg beszédében. Kijelentette, hogy a kormány a rendet és a fegyelmet minden körülmények között fenn fogja tartani, „Az iskolák és az egyetemek nem lesznek semmiféle reakciós izgatásnak, lázadásnak színhelyei.”43 Február 2-i, salgótarjáni beszédében Kádár a csepeli gondolatmenetet követte: „Az ellenforradalom itt (ti. az iskolában) bizony támadásban van” — jelentette ki —, s „[...] amit a hitoktatással művelt, az egyszerűen lélektiprás.” Az ellenforradalom, mint testetlen, mindenütt jelenlevő alany mérgezi gyermekek százezreinek lelkét, új fegyverekkel harcol, ezért a nyugalom helyreállítása érdekében vissza kellett állítani a szeptember elsejei helyzetet - érvelt. Végül feltette a demagóg kérdést: „Hogy lehet egy 7 éves gyereket azzal gyötörni, hogy akar-e vallásoktatásra járni, vagy nem?!”44 41 Olyan légkört kell teremteni iskoláinkban, amely biztosítja az ifjúság szocialista nevelését. Népszabadság, 1957. január 30. 7.; Az oktató és neveló'munka csak a marxizmus-leninizmus, a tudományos világnézet szellemében képzelhető' el. Szegedi Néplap, 1957. január 30. 2. 42 Rajtunk múlik, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. Kádár János beszéde az MSZMP aktívaértekezletén, Csepelen. Hajdú-Bihari Napló, 1957. január 31. 2. 43 A közszükségleti iparcikkek importját ötszörösére emeljük. Marosán György államminiszter beszéde a pécsi népgyűlésen. Hajdú-Bihari Napló, 1957. január 29. 1-2. Marosán feljegyzést is készített korábban Kónya Alberthez a „hittan heíratási kampány” ügyében. Kiss Gyula már említett intézkedésével kapcsolatban (Az oktatásügyi kormánybiztos 5/1957./O.K. 1.1 számú utasítása a hitoktatással kapcsolatos kérdésekről) így írt: ha „Kiss elvtárs magánszorgalomból túlteljesíti az ellenforradalmi terveket, javaslatot kell tenni azonnal leváltására.” Mohácson pedig Marosán így beszélt: „Az én gyermekem nem fog hittanra járni, de ha ezért üldözni fogják, kitaposom a belét annak a tanárnak.” (MNL OL XIX-I-2-J. 103/1957. 4. d. Feljegyzés. 1957. január 17.) 44 Kádár János: A mi rendszerünk életereje abban van, hogy a munkás-paraszt- és értelmiségi tömegekre támaszkodunk. Népszabadság, 1957. február 5. 1-3.
