Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1546 SOMOGYVÁRI LAJOS alakult ki ez a helyzet. A cikkek hangvétele ugyanakkor fenyegető volt, követelte és kilátásba is helyezte a felelősök megbüntetését. A hitoktatás körüli indulatok felkorbácsolásának hátterében számos kül- és belpolitikai ok játszott közre, melyek közül kettő különösen lényeges. A forradalom idején Mindszenty több békepapot (köztük országgyűlési képviselőt) is felfüggesztett tisztségéből. A Szentszék ezeket a döntéseket dekrétumokban erősítette meg 1957 elején, ami ellen a Kádár-kormány erélyesen tiltakozott. A Vatikán és a magyar vezetés közötti vitában utóbbi az iskolai hitoktatás kérdését a nyomásgyakorlás eszközeként használta fel.37 A másik lehetséges ok az az 1957 első félévében kialakított ellenforradalmi koncepció, mely szerint a fiatalságot többek között az egyházi reakció tévesztette meg és vezette a szocialista rend ellen.38 A reakció könnyen azonosítható ellenségképe így lett újra felhasználható a forradalomra adott magyarázatok gyártásában. A hittanoktatás elleni támadással párhuzamosan haladt a közoktatás újjászervezése, s a rendteremtés az iskola világában. A Művelődésügyi Minisztériumban 1957. január 29-én értekezletet tartottak a megyei osztályvezetőknek, iskolai csoportvezetőknek és középiskolai előadóknak. Jóború Magda volt az első a nevelésügyben tevékenykedő vezetők közül, aki az összejövetelen az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak nevezte, s az okok feltárására is vállalkozott.39 Előadásában a rend helyreállítását szorgalmazta, mind a hitoktatás, mind az idegen nyelvek tanítása esetében, határozott adminisztratív intézkedések bevezetésével és az ifjúság következetesen szocialista nevelésével. A miniszterhelyettes szerint a hitoktatás területén a „politikai reakció” elvetette a „rész-nem vétel szabadságát”, ráadásul a minisztérium és egyes pedagógusok is helytelenül értelmezték a lelkiismereti szabadság valódi jelentését.40 Ugyanakkor azonban védelmébe is vette a pedagógus-társadalmat azokkal a helyi tanácsokkal szemben, amelyek szerint a tanárokat komoly felelősség terheli „az ellenforradalomért”, s ezért bizalmatlansággal tekintettek rájuk. A differenciált értékelés szükségességének hangsúlyozása mellett (a kisebbség vett részt az októberi eseményekben, a többség távol maradt ezektől) Jóború elfogadta tényként, hogy lehetnek vallásos pedagógusok a rendszerben - ez eltért a korábbi gyakorlattól —, természetesen annak a reménynek a hangoztatásával, hogy ők is megnyerhetőek 37 Nagy Péter Tibor egyik fontos tétele, hogy az MSZMP és a Vatikán közötti konfliktus „átgyűrűzött a hitoktatásra”. Nagy Péter Tibor: Járszalag és aréna. Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon. Bp. 2000. 205. A békepapok felfüggesztéséről és az ezt követő kormányzati intézkedésekről lásd Pál József: Békepapok. Bp. 1995. 115—123., A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságainak jegyzőkönyvei. 1957. július 2. - december 28. Szerk. Baráth Magdolna - Feitl István. Bp. 2006. 330-332. 38 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának határozata az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról. 1957. március 11. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1956-1962. Szerk. Vass Henrik - Ságvári Ágnes. Bp. 1973. 45—51. 39 Géczi János: Az 1956-os balatonfüredi pedagógus-konferencia elő- és utóélete a pedagógiai sajtóban. Magyar Pedagógia 105. (2005: 3. sz.) 247. 40 Jóború Magda: Az oktatásügy időszerű kérdései. Köznevelés, 1957. február 15. 1-5.
