Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1538 SOMOGYVÁRI LAJOS bízzák meg, hittanórát szükség esetén tanrendi órák közben is lehet tartani (de lehetőleg tanítási órák után, vagy a délutáni órák előtt, ha váltásban működő iskolákról van szó), az igazgató biztosítja ehhez a helyiséget. (Később sok vitát generál majd, hogy a templom vagy az iskola falai között van-e jobb helyen a hitoktatás.) A Népszabadságban január 6-án jelent meg a kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról, s ennek VIII. pontja az állam és egyház viszonyával foglalkozott.10 A dokumentum az alkotmány szellemében megerősítette a lelkiismereti szabadságot, biztosította a fakultatív hitoktatást (amely a „részvétel vagy rész nem vétel” teljes szabadságát jelentette) és a vallási kérdésekben való állásfoglalást az állampolgárok magánügyévé nyilvánította. Burkolt fenyegetést is tartalmazott azonban: a kormány ugyanis elvárta az egyházaktól a társadalmi feszültség enyhítését és a törvények tiszteletben tartását. A VIII. pont utolsó mondatai leszögezik: a kormány nem tűri, hogy bármely felekezet a Magyar Népköztársaság törvényes rendje elleni politikai reakció szolgálatába álljon, illetve, hogy az egyházak tagjai hátrányosan megkülönböztessék a haladó politikai nézetekkel rendelkezőket.11 Ezek a kitételek már előre jelezték az ezt követő, a rendteremtést követelő pártapparátus jelentős része által is támogatott (félelem- és gyűlöletkeltő) sajtókampány fő tendenciáit. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1957. január 12-i ülésén már „tarthatatlan iskolai helyzetről” számoltak be a résztvevők: „A gyerekeket terrorizálják, hogy iratkozzanak be hittanra. [...] Sok szülő elmondja, hogy engedélye nélkül íratják be gyerekét hittanra.” A bizottsági tagok ezeket az eseményeket az 1956-os „ellenforradalom” hatásának tudták be. A kormánynyilatkozat létre a Művelődésügyi Minisztérium, az Oktatásügyi és Népművelési Minisztérium összevonásával. A tárca élére a tudományos életből érkezett Kónya Albert került. 1956. július 30. és október 31. között oktatásügyi miniszter volt (vagyis részt vett a Nagy Imre-kormány munkájában), 1956. november 12. és 1957. március 1. (más források szerint április 12.) között pedig oktatásügyi kormánybiztos. Ezt követó'en Kállai Gyula váltja fel a tárca élén. Lásd Bölöny József: Magyarország kormányai, 1848-1975. Bp. 1978. 189-190.; Pedagógiai Lexikon II. Szerk. Báthory Zoltán - Falus Iván. Bp. 1997. 277. Kónya felmentését 1957. április 2-án kezdeményezték „ingadozására és bizonytalanságára” hivatkozva — ezzel az 1956-os kormányban betöltött szerepére és az utána hozott intézkedéseire is utaltak a döntés eló'terjesztó'i. MNL OL M-KS 288. f. 5/20. ó'. e. Javaslat az Intéző' Bizottsághoz a Művelődésügyi Minisztérium vezető funkcióinak betöltésére. 1957. április 2. Kiss Gyula 1953 és 1957 között volt az Oktatásügyi-, majd Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyettese, felügyeleti jogkört kapott az Óvodai Osztály, az Általános Iskolai Főosztály, a Dolgozók Iskolai Osztálya, a Gyógypedagógiai Osztály, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztály, a Testnevelési és Sport Osztály, valamint a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet felett. Tagja volt a döntéshozó testületként működő Kollégiumnak. 1957. április 13-i dátummal mentette fel tisztségéből az újjászervezett minisztérium vezetése, (https://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=10152, letöltés 2016. jan. 02.) 1957-től általános iskolai igazgatóként dolgozott. Pedagógiai Lexikon II. Szerk. Nagy Sándor. Bp. 1977. 385. 10 A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról. 1957. január 5. Népszabadság, 1957. január 6. 1-4. 11 A hitoktatással kapcsolatos kettős beszéd figyelhető itt meg, amely kifelé a jogok biztosítását hangoztatja, ugyanakkor az emberek között vallásellenes agitációt folytat és diszkriminál. Lásd Mészáros István: Ateista nevelés iskoláinkban. 1950-1990. Bp. 1996. 9.
