Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1536 SOMOGYVÁRI LAJOS korabeli újságcikkek. Az elemzés végén egy esettanulmány mutatja be a hittanra jelentkezés és hitoktatás helyi gyakorlatát a tabi gimnázium példáján, a plébánia hitéleti jelentéseire, az iskolai iratanyagra, a megyei oktatásirányítás, a pártvezetés dokumentumaira és személyes visszaemlékezésekre alapozva. Hitoktatás az iskolákban 1956 előtt és 1956-ban 1956 fordulatot hozott a magyarországi hitoktatásban. Az Oktatásügyi Minisztérium Kollégiumának készült, 1956. július 25-ére keltezett szigorúan titkos jelentés2 az előzó' évek „helytelen adminisztratív módszerei” helyett a párt és az állami szervek „tervszerűbb, tudatosabb és türelmesebb meggyőző munkájáról” számolt be a „hittanbeíratások előkészítése” kapcsán.3 Ennek okát a XX. kongresszus hatásában látta az előterjesztés, az enyhülő légkör azonban távolról sem hozott még kiugró eredményeket a jelentkezésekben: az 1956-57-es tanévben az általános iskolások 30,18%-a, a középiskolásoknak pedig mindössze 0,35%-a jelentkezett hittanra az országban. Ez utóbbi kategória összesen 267 tanulót jelentett, Borsod, Hajdú, Heves és Somogy megyéből viszont egyetlen középiskolás sem szerepelt a statisztikában. Az előző években nagyobb számokat lehetett olvasni mind az általános- mind a középiskolások esetében. Utóbbi korcsoport mindig is töredékét alkotta a hitoktatásban hivatalosan részt vevők létszámának, aminek több oka is lehetett: a továbbtanulás szempontjai, a középiskolák túlnyomórészt városias környezete (itt kevésbé volt jellemző az aktív hitélet), illetve az a tény, hogy a vallásos családok gyermekei a gimnáziumba való jelentkezéskor már túl voltak az elsőáldozás, bérmálás vagy konfirmáció szertartásain. A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a hittanra történő jelentkezést a behatással szemben indított egyéni és csoportos agitáció előzte meg: a pedagógusok családokat látogattak, az üzemekben folyt az ideológiai meggyőző munka, a megyei pártszervek már 1956 májusában megkezdték a falusi pártszervezetek felkészítését, akik természettudományos, antiklerikális előadásokat tartottak a szülőknek. A szabadabb, mérsékeltebb légkör kilátásba helyezése egyértelműen hatalompolitikai célokat szolgált, a gyakorlatban azonban továbbra is jelentkeztek a problémák. A bizalmas jelentés szerint a pedagógusok többsége nem megfelelően viselkedett a hittanra jelentkezők regisztrálásánál (hozzászoktak a rideg, bürokrata módszerekhez), az igazgatók nyomást gyakoroltak a szülőkre (jellemzően sokszor azzal érveltek, hogy a szülő a „behatással” azt fejezi ki, hogy nagyobb bizalommal van a pap, mint az 2 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) XIX-I-2-K Az 1956/57. évi hittanbeiratások előkészítése és lebonyolítása. Informatív jelentés az Oktatásügyi Minisztérium Kollégiumához. 1956. július 25. 3 A Szabad Népben 1956. július 23-án jelent meg az a párthatározat, mely szerint az ideológiai „[...] vitákban csak türelmes, meggyőző' érvelésnek s eszmei harcnak van helye.” A Központi Vezetőség határozata: Pártegységgel a szocialista demokráciáért. 1956. július 18-21. In: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai, 1948—1956. Szerk. Izsák Lajos. Bp. 1998. 450.
