Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
A SZOVJETÖSZTÖNDÍJASOK KÉPZÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA 1525 még nincs. Az effektiv dollárbankjegyeket befizethetnénk a külügyminisztérium házipénztárába, és a külügyminiszter futárával küldené ki Moszkvába.”45 A kérdés végül úgy oldódott meg, hogy „Kibédi Albert dr. min. tanácsossal, a Külügyminisztérium költségvetési osztályának vezetőjével ma folytatott megbeszélés értelmében a KUM hajlandó a Házipénztárba befizetett dollárt a moszkvai magyar követtel diplomata kurzus mellett kifizettetni. Az összeg ennek megfelelően 12.300 Ft-ról (nyilván elírás a kiadmánytervezetben, hiszen 13.000 Ft-nak kellene lennie), 8.600 Ft-ra csökken [_].”46 Ezután megszilárdult az átutalások rendszere, amiről egy Szentmihályi János VKM főosztályvezető helyettes utasítására a Magyar Nemzeti Bank Bankosztályának küldött levél is tanúskodik: „Felkérem a Bankosztályt, hogy a Szovjetunióbeli magyar állami ösztöndíjasok 1948. évi február havi ösztöndíj-kiegészítése címén a Postatakarékpénztár Nemzetközi Osztálya 85.880 sz. ptp. [posta-takarékpénztári - S. K. A.] csekkszámlájára átutalt 11.200 Ft-nak megfelelő rubel összeget a Moszkvai magyar követség címére átutalni szíveskedjék.”47 A kiegészítő segély átutalásának rendszere tehát a következő volt: a VKM átutalta rubelben a Postatakarékpénztár Nemzetközi Osztály számlájára a Moszkvába juttatandó összeget, az pedig megbízta a Magyar Nemzeti Bankot az összegnek megfelelő dollár-összeg Moszkvába, a magyar követség javára történő átutalásával .48 Az átutalás technikai problémáját tehát sikerült megoldani. A rubel árfolyamának változásával azonban az átutalandó összeg több mint kétszeresére nőtt, ezért az 1947. évben készült költségvetés csak a szükséges pénz felét tartalmazta, nem is beszélve arról a további nehézségről, hogy az átutalás dollárban történt, és bár igaz, hogy a Gazdasági Főtanács engedélyezte póthitel felvételét a jóval nagyobb összeg kifizetésére, a szükséges „nemesvaluta-keretról” azonban nem gondoskodott. Az iratokból úgy tűnik, hogy 1948 elején vita folyt a pénzügyi szakemberek és a kulturális kormányzat tisztviselői között arról, hogy szükséges-e egyáltalán külföldön taníttatni egyetemistákat államköltségen ilyen óriási összegekért, hisz ez túlzottan megterheli a költségvetés kiadási oldalát. Továbbá, hogy szükség van-e egyáltalán tanulmányi segélyre, hiszen az „[...] 1947. évi december hóban megkötött ösztöndíj-egyezmény [...] a múltban folyósított tanulmányi segélyt, mint ösztöndíj-kiegészítést feleslegessé tette, hiszen az egyezmény az ösztöndíjak összegét bizonyára úgy állapította meg, hogy az az ösztöndíjasok igényét minden tekintetben kielégíti.”49 Végül a vitát a Gazdasági Főtanács döntötte el azzal, hogy 1948. évi március 4-én engedélyezte a tanulmányi segély 45 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 243.154/1948. Mint az irat tanúsítja, a terv szerint a pénzt diplomáciai futár vitte volna ki táskában a nagykövetségre. 46 Uo. 47 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 244.699/1949. 48 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 247.607/1948. 49 Uo.
