Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
A SZOVJETÖSZTÖNDÍJASOK KÉPZÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA 1519 gyakorlatuk az ezzel kapcsolatos ügyek intézésére, sőt olyan munkatársaik sem voltak, akiknek tapasztalatuk lett volna az ilyen jellegű feladatok végzéséről. Nem szerepeltek az intézmények költségvetésében az ösztöndíjasok képzésével kapcsolatban felmerülő költségek, s a Magyar Nemzeti Banknak sem volt bejáratott gyakorlata a Szovjetunió egyes szerveinek, bankjainak való fizetést, pénzátutalást illetően. A napi ügyek intézésének egyszerűen nem volt meg a jogszabályi háttere, megszokott ügymenete. Szekfű Gyula a követség költségvetéséből rendszeresen fizetett akkor még „segélynek” nevezett havi támogatást az ösztöndíjasoknak, kiérkezésüktől kezdve. Végül 1947 őszén létrehoztak a követség költségvetésében egy elkülönített „ösztöndíjas alapot” amelyből ezeket a kiadásokat fedezték.21 Ha az alap kimerült, Szekfű a Külügyminisztériumhoz és a VKM-hez címzett levelekben kérte a kifizetett összegek megtérítését. Mivel a tapasztalat alapján nyilvánvaló volt, hogy az ösztöndíjasok megélhetéséhez ezekre a segélyekre folyamatosan igény lesz, ezért szükségessé vált, hogy az összeg tervezve szerepeljen a követség és a VKM költségvetésben. Az 1947-es csoport kiutazásának idejében a VKM munkatársai a felmerülő költségeket a hivatalos ügymenet keretei közé terelték, azaz ezekre a költségvetésbe nem beépített kiadásokra rendszeresen póthitelekért fordultak a Gazdasági Főtanácshoz22. A szerződésben foglaltak szerint a magyar fél fizette az oktatás költségeinek felét. Emellett a VKM először „segélyeként, majd „ösztöndíjéként felcímkézett rendszeres havi támogatásban (400, majd 800 rubel) részesítette a hallgatókat. Ezen a két nagyobb tételen túl még számtalan egyéb, kisebb költség is jelentkezett (a kiutazás költségei, a szovjetunióbeli tanuláshoz szükséges ruházat megvásárlása, a családfenntartó diákok itthon maradt hozzátartozóinak támogatása stb.), amelyek szintén az oktatási kormányzat költségvetését terhelték. Rákosi Mátyás 1948. februári moszkvai útján felvetette M. A. Szuszlovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Vezetősége másodtitkárának, hogy a diákok szovjetunióbeli oktatásáért a magyar kormánynak ne kelljen fizetnie, cserébe a magyar állam vállalta volna ugyanannyi szovjet diák magyarországi képzését.23 A feljegyzés szerint Szuszlov minden, Rákosi által akkor felvetett kérdésre válaszolt, ezt az egyet kivéve. Az 1940-es évek végén és az 1950-s évek elején erre nem is került sor, a kölcsönösség tehát nem adott lehetőséget a kiadások csökkentésére. Dr. Szentmihályi János főosztályvezető-helyettes szovjet külügyminiszternek címzett levelében az ösztöndíjasokra vonatkozó egyezmény végleges aláírása előtt megkísérelt a többi népi demokráciákkal kötött egyezményekkel 21 MNL OL XIX-I-l-e 22. d. 148/c t. 7299/1947. 22 Gazdasági Fó'tanács: Magyarországon a gazdaság irányítására és az újjáépítés összehangolására létrehozott 1945. november 24. és 1949. november 2. között működő kormányszerv. 23 RGASZPI 17. f. 128. opisz 1090. gyélo.
