Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1445 minden más jelentésénél fontosabbnak tartott.172 A Werbőczy utáni korszakot Egyedtől eltérően és Eckhart intencióinak megfelelően értelmezte: „Eckhart impozáns anyaggyűjtésének tanulsága, hogy a Hármaskönyv utáni századok nem a szent korona tanát fejlesztették tovább, hanem a koronaeszmének és az államtest gondolatának középkori elemeit alkalmazták.”173 Eckhart javára írta, hogy nem vont le semmilyen főbb tanulságot az utolsó fejezetben, megtette azonban helyette ő: „A konklúzió azonban csak egy lehet: az alkotmánytörténeti és közjogi irodalom az utolsó évtizedekben letért a szent korona eszméjének majdnem ezeréves útjáról.”174 * Szekfű Gyula a Magyar Nemzetben méltatta Eckhartot. Bónissal ellentétben nem tartotta „ú. n. szellemtörténetnek” Eckhart kötetét (kérdés, hogy az „ú n.” itt pontosan mit takar), inkább egy Hajnik Imre és Tagányi Károly nyomdokain járó, Timonnal szemben az oklevelekre építő „pozitív” jogtörténet újabb darabjának.176 A Werbőczy utáni periódusból leginkább a Szentkorona-tan társadalmi reformokat gátló szerepéről, és ezért a reformkorban való használhatatlanságáról írt, mivel az kizárta magából a jobbágyságot azzal, hogy csak a nemesek lehettek a korona tagjai — a politikusok (Apponyi Albert) konstrukciói ennek megfelelően már modern kori felfogásukkal egészítették ki a tant, amikor hozzátették, hogy a Szentkorona-tagság kiterjed minden magyar állampolgárra. Szekfű a Szentkorona-eszme területi integritásra vonatkozó jelentését akár a revízió elméleti megtámogatására is alkalmasnak tartotta: „Trianon után is a szentkorona csonkasága kellett, hogy a revizió követelésére ösztönözzön; hogy eléggé felhasználtuk-e e tekintetben a szentkorona-eszmében rejlő lehetőségeinket, ezzel most nem foglalkozunk.” 176 Szekfű Bónishoz hasonlóan szintén a magyarság politikai tehetségének, sőt a „nemzeti géniusz” megnyilvánulásaként éltetette a koronként változó Szentkorona-eszmét.177 Deér József már sokkal kritikusabb volt a Századokban, emellett ő is elismerőleg írt a munkáról. Szerinte a Szentkorona-eszme Eckhart által vált a közjogi spekulációból, dogmából valósággá, az elkövetkezendő nemzedékek szellemi tulajdonává.178 A korona személyek feletti államszimbólumként való értelmezésében nem tartott Eckharttal: „Nem oszthatjuk azonban azt a nézetét, mintha a XIV. század utolsó évtizedétől fogva külföldi viszonylatban a korona az állam szimbólumává emelkednék. A kérdés azon fordul meg, mit 172 Uo. 387. 173 Uo. 388. 174 Uo. 389. 176 „Nyoma sincs itt az ún. szellemtörténetnek, melyet a tőle többé-kevésbbé idegenek ma divatos módon fantasztikus vagy misztikus történetköltésnek tartanak.” Szekfű Gyula: A szentkorona-eszme. In: Szekfű Gyula: Állam és nemzet. Szerk. Fónagy Zoltán. Bp. 2001 [1941], 306. 176 Uo. 310. 177 Uo. 311. 178 Deér József: Eckhart Ferenc: A szentkorona eszme története. Századok 76. (1942) 201.