Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1435 történet annyiból megvalósította Bónis szerint a kívánt programot, hogy nem az országgyűlés és más, központi jellegű szerv vizsgálata áll középpontjában.128 Bónis az angol jogtörténeti irányok közül az igazgatástörténetben látta az alkotmánytörténet-írás jövó'jét, hiszen a parlament és a királyi tanács ezekben a munkákban már csupán egy általános intézményfejlűdés keretein belül bukkannak fel, nem pedig a középpontba állítva dicsérik azokat.129 Megemlítette a (politikatörténettel egyértelműen szembeállított) szellemtörténetet is, amelynek meghatározásában Mályusz 1931-es tanulmányát követte: „ebbe a fogalomba nemcsak az eszmei tényezó'k figyelembe vételét, hanem az egész korba való beágyazást, a kor minden más jelenségével való kapcsolat megkeresését (szintézis) is bele szoktuk ölelni.”130 Egy rivális Szentkorona-eszme: Bartoniek Emma értelmezése Az 1931-es vita nyomán többen is kutatták a koronaeszmék problémáját. Hóman Bálint131 tanítványa, Bartoniek Emma részletesen foglalkozott a középkori magyar koronaeszmékkel: a koronázásokról szóló összefoglaló könyvének ismert a mind Eckharttal, mind Timonnal szemben való polemikus célzata,132 ezért térek ki bővebben vonatkozó koncepcióira. Corona és regnum című tanulmányában Bartoniek a koronával összefüggő kifejezések jelentésére kereste a választ, de nem csak okleveleket használt fel, hanem az első két évszázadra nézve elbeszélő forrásokat, udvari történetírók műveit is. A két kifejezés szerinte alapvetően változatlan tartalmú, hiszen a corona mindig a király személyétől független államhatalmat, míg a regnum a földrajzi értelemben vett országot és a kormányzás objektumát (később az alattvalókat is) takarhatta. Bár a corona által jelölt államhatalom változhatott (a király kezéből a rendi korszakban átkerülhetett a rendekhez), maga a kifejezés jelölő funkciója viszont nem. Ezért szerinte már az Intelmekben megtalálható egy közjogi Szentkorona-gondolat: „Már ez a kor - a XI. század - absztrahál valami kezdetleges állameszmét, amit - megfelelően a kor szimbolizáló hajlamának - egy jelvényben: szimbólumban konkretizál. Ez a jelvény az Intelmek ’coroná’-ja, a Szilveszter küldte diadém.”133 A csúcspontot a Tripartitum helyett inkább I. Ulászló megválasztásában látta, hiszen szerinte az átruházott királyi hatalom elmélete és 128 Uo. 203. 129 Uo. 209. 130 Uo. 207. 131 Hóman annyiban foglalt állást Eckhart ellenében, hogy a Szentkorona-tant a rendi átruházásos gondolattal azonosította (kezdetét így 1440-re tette), nem pedig a királyt és rendeket egyesítő' organizmus képével. Hóman Bálint — Szekfű Gyula: Magyar történet. Debrecen 1990 [1936], 418-419. 132 Lásd Kardos József: Előszó az 1987. évi kiadáshoz. In: Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. I-IX. Bp. 1987. 133 Bartoniek Emma: Corona és regnum. Századok 68. (1934) 315.
