Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
.TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1429 Bár az uralkodónak abszolút hatalma volt, az egyházzal való szövetsége bizonyos kötelezettségeket rótt rá: „Az egyház képviseli a dinamikus erőt a fennálló jogállapottal szemben, fejleszti a jogrendet, még pedig nemcsak a közjogi, hanem sokszor magánjogi téren is, mert ő a jogtalanok, a gyengék védője. Az egyház lesz utóbb az alattvalók jogainak harcosa, a nemesi kiváltságok védelmezője, az ellenállási jog hirdetője a jogot megsértő királyokkal szemben.”103 Minthogy az európai keresztény műveltségből eredt a Szentkorona-tan alapját képező organikus felfogás, Eckhart nagy energiákat fordított az Európaszerte megfigyelhető „corpus-tan” különböző jelentéstartalmainak értelmezésére. A történész jogelméleti jegyzeteiben külön vannak csoportosítva az emberi test analógiájára építő corpus-szimbolikával foglalkozó, külföldi és magyar szakirodalomból készített jegyzetek: ezek közül a legfontosabbak Otto von Gierke (Troeltsch mellett) szellemtörténeti művei. A már korábban említett Gierke a berlini jogi tanszéken volt oktató és a különböző organikus állameszmék, természetjogi, egyházi és más gondolatoknak az ókortól egészen a modern korig való fejlődéstörténetével foglalkozott számos, terjedelmes munkájában.104 Gierke meggyőződése szerint a történelem segítségével az emberi, társadalmi viselkedést érthetjük meg és a jogot ebből kifolyólag az emberi közösségi élet egyik elemeként értelmezte, amely nemzetekben és intézményekben tükröződik. Szerinte a modern állam egy független társulásokból létrejött, összetett organikus egész. Az alkotóelemekként működő társulások előzményeit a középkori, egymástól független corpusokban, organikus egységekben (egyház, rendek, stb.) látta. Az eszmék történeténél azok különböző korok szerint való változására, egymásra hatására fektetett hangsúlyt.105 1880-ban Johannes Althusius politikai gondolatait tartalmazó „Politica” című művéről (1603) írt könyvet, amelynek harmadik kiadását Eckhart gondosan áttanulmányozta. Gierke szerint Althusius Rousseau népszuverenitás-tanának, de a modern államiságnak is alapköveit rakta le a maga korában újszerű gondolataival, ezért tartja fontosnak a megismerését.106 Leginkább az Althusiusnál olvasható gondolatok (államszerződés, 103 Uo. 42. Eckhart itt valószínűleg két irányban is vitázott. Egyrészt ismét cáfolta a királyság „átruházott”, közjogi választáson alapuló voltát, másrészt az általános keresztény jelleg szólhatott a kor nemzetiszocialista történetírói törekvései ellen is. A szemináriumán tanuló Bónis György tanulmányában a Szent István törvényére gyakorolt német jogi hatásokat akarta minimalizálni és helyette az általános keresztény és sajátos magyar vonásainak kimutatására koncentrált, ezzel a német/osztrák Délkelet-Európa kutatások egyik vezéralakjának számító Fritz Valjavec véleményével szállt szembe. Bónis György: Szent István törvényének önállósága. Századok 72. (1938) 434-435. Eckhart és Valjavec kapcsolatához lásd még Orosz László: Tudomány és politika. Fritz Valjavec (1909-1960) a két világháború közötti magyar-német tudománypolitikai kapcsolatokban. Bp. 2014. 156. 104 Gierkéról lásd David Runciman: Pluralism and the Personality of the State. Cambridge 1997. 34-63.; Georg G. Iggers: A német historizmus. Bp. 1988. 203-206. 106 Runciman, D.: Pluralism i. m. 34—35. 106 Althusiusról lásd még Otto von Gierke: Johannes Althusius und die Entwicklung der naturrechtlichen Staatstheorien. (Zugleich ein Beitrag zur Geschichte der Rechtssystematik.)
