Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1388 SZENTE ZOLTÁN A délvidéki bevonulás jogszerűségét külön írásban igyekezett bizonyítani Bölöny József ügyvéd, közjogász egy korabeli cikkében. Bölöny szerint Magyarország Jugoszlávia megszűnése miatt nem csupán nem sértette meg a magyar—jugoszláv örökbarátsági szerződést, hanem az abban foglalt „[...] békét és barátságot sem szegtük meg. Nem támadtuk meg Jugoszláviát, nem kezdtünk ellene háborút.” A Magyarország által megszállt területeket korábban már kiürítették, és a bevonulás egyébként is csak olyan területeket érintett, amelyek korábban az országhoz tartoztak. „A jugoszláv impérium megszűnt ezen a területen, minthogy pedig »senki földje« ma már nincsen Európában, valakinek mindenesetre át kellett vennie annak igazgatását.” Ehhez pedig a jogcímet az jelentette, hogy „[...] a trianoni kényszerbéke által tőlünk elszakított területekről soha le nem mondtunk.” Végül a magyar csapatok csupán „a nyugalmat és békét” biztosítják a szerb és a magyar ajkú lakosságnak egyaránt.73 Bölöny korabeli igazolási kísérlete valóságos gyöngyszeme a győztesek igazságának; valójában semmilyen érvet nem tartalmaz, csupán a támadó fél álláspontját ismétli meg. Különösen álszent az a már Bárdossy által is hangoztatott érvelés, amely a jugoszláv állam megszűnésére hivatkozik, hiszen az épp annak a katonai agressziónak volt a következménye, amelyet Magyarország kezdettől fogva támogatott, s amelyben később maga is részt vett, vagy az a hivatkozás, amely a már legyőzött ellenfél védekezésre képtelen állapotával indokolja a bevonulást és a rend helyreállítását. Mindezt az sem menti, hogy Bölöny később megváltoztatta véleményét, s a következő évtizedekben többször is kiadott munkájában már azzal vádolta Bárdossy miniszterelnököt, hogy a megszállást olyan „[...] téves közjogi megállapítással kísérelte meg alátámasztani”, miszerint „[...] Jugoszlávia törvényes államfőjét elmozdították.”74 * Az 1941. áprilisi délvidéki bevonulás alkotmányosságának megítélésében némi nehézséget okozhat, hogy a korabeli nyilatkozatok, illetve dokumentumok nem jelölték meg a katonai akció jogi alapját; nem hivatkoztak sem az 1920. évi I. tc.re, sem pedig a XVII. tc.-re, és nem is követték az azokban előírt eljárásrendet.76 Márpedig a honvédség bevetésére vagy csak hadüzenet, vagy a hadsereg országhatáron túli alkalmazása keretében kerülhetett sor alkotmányosan. Gyakran 73 Bölöny József: Igazságot Magyarországnak! Magyar Nemzet, 1941. április 24. 74 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848—1975. (Magyar Országos Levéltár kiadványai IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2.) Bp. 1978. 42. 76 A témával foglalkozó számos publikáció szerint Horthy a Teleki Pál öngyilkosságáról tájékoztató, Hitlerhez intézett 1941. április 3-i levelében kijelentette, hogy a Jugoszlávia elleni támadásban való magyar részvételhez csak valamilyen casus bellire lenne szükség. Horthy levele azonban nem tartalmazott ilyen utalást (a levél szövegét közli: Horthy-Magyarország részvétele i. m. 330-331.). Sztójay Döme berlini magyar követ április 6-i jelentésében említi, hogy a kormányzói levelet átadó Bartha Károly honvédelmi miniszter szóban tett erre vonatkozó kiegészítést Hitlernek (a jelentés szövegét lásd uo. 333-339.). Sztójay beszámolója szerint Hitler úgy vélte, hogy a háborús ok már azzal is beállt, hogy Jugoszlávia megsértette a háromhatalmi egyezményt. Uo. 335.
