Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1382 SZENTE ZOLTÁN A Szovjetunióval való hadiállapot beállta 1941 tavaszától a magyar politikai vezetők számára is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Németország a Szovjetunió megtámadására készül. Az esetleges magyar részvétellel kapcsolatban a politikai vezetés óvatos volt, míg a katonai vezetés sürgette a mielőbbi háborúba lépést.44 Werth Henrik, a honvéd vezérkar főnöke például május 6-i, 31-i és június 14-i keltezésű feljegyzéseiben igyekezett minden lehetséges érvet felhozni ennek érdekében. Ezek lényeges pontjai szerint Magyarország nem lehet majd tétlen szemlélője egy németorosz háborúnak, mert nemzeti érdeke a további „országgyarapítás”, s hogy megszűnjön az orosz szomszédság. Hangsúlyozta, hogy a két bécsi döntéssel visszaszerzett területek megőrzése is csak így biztosítható, s egyébként is „[...] erre kötelez keresztény nemzeti alapon álló világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfoglalásunk, és mert már lekötöttük magunkat a tengelyhatalmak mellett.” A hadba lépéssel járó kockázatot egyébként is elhanyagolhatónak tartotta, mivel szerinte „[...] a német haderő rövid idő alatt ki fogja vívni a győzelmet”, s így az ország katonai részvétele csak rövid ideig fog tartani.45 A Bárdossy-kormány viszont úgy gondolta, hogy nem helyes egyértelmű német kérés nélkül belépni a háborúba.46 A miniszterelnök emiatt többször is diplomáciai úton érdeklődött a magyar hadba lépéssel kapcsolatos német álláspontról, ám a német birodalmi kormány csak annyit kért Magyarországtól, hogy az „[...] a maga részéről tegye meg a szükséges lépéseket határainak megerősítésére”.47 Németország minden bizonnyal tudatosan tartózkodott attól, hogy formálisan is kérje a vele szövetséges Magyarországtól a Szovjetunió elleni hadba lépést, mert nem akarta, hogy a magyarok a későbbiekben megkérjék ennek az árát, vagyis a trianoni szerződéssel elszakított területek viszszaszerzésének még aktívabb politikai támogatását. Mindazonáltal a történészek között konszenzus van abban, hogy a Szovjetunió elleni német támadás után már csak idő kérdése volt Magyarország hadba lépése, különösen, hogy az - minden politikai motivációjú vonakodás ellenére — magától a politikai vezetéstől sem állt távol, ahogy azt a Minisztertanács 1941. 44 A kormányra nehezedő nyomásgyakorlásra gyakran hozzák példaként Sztójay Döme berlini magyar követ javaslatait, különösen egy 1941. június 7-i jelentését, amelyben azt indítványozta, „[...] hogy mielőbb és megfelelő formában felajánljuk a birodalmi kancellárnak egy esetleges szovjet elleni akcióban való konkrét katonai részvételünket. Esetleg egy vér- és dacszövetség formájában is.” - DIMK V. 1153. 45 Lásd Werth Henrik 1941. június 14-i feljegyzését. DIMK V. 1176-1179. 46 Bárdossy Lászlót — az addigi külügyminisztert - Horthy Miklós Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságának napján, 1941. április 3-án nevezte ki miniszterelnöknek. A kormány tagjai nem változtak (még Bárdossy is megtartotta a külügyminiszteri tisztséget). 47 DIMK V. 1184.
