Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
TANULMÁNYOK Szente Zoltán MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK ALKOTMÁNYOSSÁGÁRÓL Bevezetés Jóllehet Magyarország második világháborúba való belépésének körülményeit a hazai történeti szakirodalom az elmúlt évtizedekben igen alaposan feldolgozta, néhány fontos esemény — így mindenekeló'tt az, hogy a casus bellit jelentő 1941. június 26-i kassai bombázást ki és milyen célból hajtotta végre - háttere máig nem ismert, illetve egyes kérdésekről - mint például a „Magyarország háborúba sodrásáért” való személyi felelősség megoszlásáról — jelentős véleménykülönbségek vannak.1 Úgy tűnik azonban, hogy a hadba lépés törvényességének megítélése nem tartozik a vitatott pontok közé. Az elmúlt két-három évtizedben a magyar történészek között széles körű konszenzus alakult ki arról, hogy bár annak tragikus következményei lettek az ország későbbi sorsára nézve, az ország hadviselő féllé válása — eltekintve néhány kisebb jelentőségű körülménytől - a magyar törvényeknek megfelelően, alkotmányos módon történt. Ez azonban nem volt mindig így. A háború befejeződése után többeket - elsősorban is Bárdossy László volt miniszterelnököt - részben éppen azzal a váddal vontak felelősségre, hogy törvénytelen módon járultak hozzá az ország háborúba sodródásához. A következő évtizedekben a hazai történettudományban is uralkodó volt az a vélemény, hogy az ország politikai és katonai vezetése törvénytelenül vitte háborúba az országot 1941-ben. 1 A történészi és jogászi közbeszédbe „a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényemre emeléséről” szóló 1945. évi VII. törvénycikk hozta be a Magyarország „háborúba sodrásának” kifejezését, amit a törvény — meghatározott körülmények között - háborús bűnnek minó'sített.
