Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Fülöp Tamás: Egy elfeledett alispán: Küry Albert pályaképe
EGY ELFELEDETT ALISPÁN 1327 bomlását is eredményező történelmi pillanatokban, és a személyes és családi áldozatvállalás mellett.9 Az e korszakokban szolgálatot teljesítő alispánok azonban — szakmai teljesítményük, közösségre gyakorolt hatásuk, emberi kvalitásuk ellenére — az 1945 utáni történetírás látóköréből kikerültek, életútjuk, pályaképük méltatlanul a feledés homályába merült,10 személyüket és szerepüket gyakorta tudatosan negatív fényben tüntették fel.11 Ennek is köszönhetően az egykori megye- és városvezetők szakmai életútja, tevékenységének objektív megítélése - mint a múlt egy régi, negatívumokkal teli, elítélendő időszaka - generációk számára vált érdektelenné, pályájuk a feledés homályába merült, s ezáltal a lokális identitás alapját képező helytörténetnek is egy értékes és jelentős szegmense tűnt el a köztudatból. Ezért eme tisztviselői pályaképek rekonstrukciója nemcsak a korabeli közigazgatás működésének jobb megismerését szolgálhatja, hanem arra vonatkozóan is felvilágosítást adhat, hogy a vármegyei adminisztráció képviselői milyen szerepet töltöttek be az adott közösség életében, s tisztviselői pályájuk, közéleti szerepük alapján mennyiben nyújthatnak előképet és példaképeket a magyar közigazgatás, a tisztviselői ethosz, a szakmai hagyományőrzés számára is. 9 Ilyen analógiákra bukkanhatunk a Heves megyei ifj. Majzik Viktor alispán esetében is, aki 1901. márc. 18. és 1916. jún. 29. között töltötte be a posztot. Vö.: Pap József: Majzik Viktor, ifj., alispán. In.: Heves megye történeti archontológiája. Eger [2011]. 487-488., http://library.hungaricana.hu, letöltés 2016. ápr. 8. 10 Tudatosnak tekinthetjük azt a történelemszemléletet és múltértelmezést, amelyet a megyei sajtó még az 1960-as 1970-es években is képviselt a második világháború eló'tti magyar közigazgatási vezetőkkel, a helyi társadalmi elittel szemben, ahol a törvényhatóság vezetó'i gó'gös, arisztokratikus, hatalmaskodó, a társadalmi problémák iránt érzéketlen, elkülönült életmódot folytató, vadászatokon tivornyázó úrihirtokos, vagy dzsentri szereplőkként bukkannak fel. A Szolnok Megyei Néplap 1968-ban külön rovatot tartott fenn „Ötven évvel ezelőtt. Miről írtak a Szolnok megyei újságok?” címmel, ahol az 1918-as év eseményeit taglalták a szocialista szemléletmód interpretációjában: ,A Szolnok megyei felső tízezer élete persze egészen más. Geiger Jenő, a szandai uradalom bérlője jan. 26-án vadászatot tartott. Nem annyira vadászat volt ez, mint egy nagyobb szabású ebéd, melyen az éléskamrának legkiválóbb ételei kerültek felszolgálásra. Ott volt a vendégek között dr. Küry Albert alispán, dr. Harsányi Gyula polgármester és Riedt István rendőrkapitány is, akik a vadászaton nem is vettek részt, csak az eszem- iszomban. A zsákmány: 80 nyúl.”. A tudósítás ezt követően a szegényebb rétegeket sújtó rekvirálásokról és az ezzel kapcsolatos egykori rendőri intézkedésekről írt. Szolnok Megyei Néplap, 1968. február 2., http://library.hungaricana.hu, letöltés 2016. ápr. 14. 11 De a háború alatti helyi jótékonysági mozgalmakat, mint amilyen a gyermekhalandóság csökkentése érdekében indított Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egylet volt, s amelynek helyi kezdeményezője Küry Albert alispán volt, ugyancsak sajátos fényben tűntették fel: „Miközben a politikusok intézményesen gyűjtenek, koldulnak a társadalomtól a nyomor enyhítésére, a háborús célok érdekében új adó bevezetését veszik tervbe: a legszegényebb emberek mindennapi életében is szükséges gyújtót és élesztőt akarják megadóztatni. ”, Szolnok Megyei Néplap, 1968. június 1., http://library.hungaricana.hu, letöltés 2016. ápr. 14.
