Századok – 2016

2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Cseh Géza: Szapáry Gyula és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kapcsolata

SZAPÁRY GYULA ÉS JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYE KAPCSOLATA 1319 pusztított. A kiöntés méretét tükrözi, hogy a Tisza és a Hortobágy-Berettyó között összefüggő víztükör alakult ki.53 54 55 56 A katasztrófa elodázhatatlanná tette a töltésépítések szabványosítását és a helyi vízi társulatok autonómiájának kor­látozását. Szapáry a helyzetet ismerve egy évvel később csak azzal a feltétel­lel fogadta el a földművelésügyi miniszteri megbízatást, ha az ország vízügyei egységesen ehhez a tárcához kerülnek.64 Ezután Szapáry Gyula az összes fo­lyószabályozási, ármentesítési és egyéb vízi ügyeket a saját minisztériuma alá rendelte. A vízmérnöki kar állománya a kereskedelemügyi minisztériumból át­helyezett folyammérnökökkel erősödött meg. A dunai és a tiszai vízszabályo­zást külön-külön vízügyi osztály és a Kvassay Jenő vezetése alatt álló Országos Kultúrmérnöki Hivatal hangolta össze.65 Miniszteri tárcája révén Szapárynák lehetősége nyílt arra, hogy a képviselőházban előterjessze a Tisza és mellékfolyói egységes szabályozási tervét, amely ha maradéktalanul megvalósul, a Széchenyi által megkezdett nagy mű méltó befejezésévé válhatott volna,66 Az uralkodó 1890. március 15-én Szapáry Gyulát nevezte ki Magyarország miniszterelnökévé. Úgy tűnt, hogy a liberális politikai és gazdasági nézeteket valló, de kiváló agrárius kapcsolatokkal is rendelkező, mélyen vallásos gróf a legalkalmasabb a kormányfői poszt betöltésére az agrárius—merkantil ellenté­tek kiéleződése és az egyházpolitikai küzdelmek előestéjén. Szapáry miniszter­­elnöksége alatt több sikeres gazdasági intézkedést hajtottak végre, melyek közül Wekerle Sándor pénzügyi reformja, továbbá Baross Gábor iparfejlesztésre és a vasúti tarifa kiterjesztésére vonatkozó rendeletéi emelkednek ki. Ám a legna­gyobb horderejű intézkedés a közigazgatás államosítása lett volna, amelynek tör­vényjavaslatát 1891. március 7-én a miniszterelnök maga terjesztette elő a parla­mentben. Szapáry az 1873-ban kidolgozott koncepciójától eltérően a megyék terü­leti beosztásán nem kívánt változtatni. Az 1891-es tervezetben gyökeresen új té­nyezőnek számított viszont a megyék önkormányzati jogának korlátozása állami tisztviselők alkalmazásával. A törvényjavaslat szerint a tisztikart ezentúl nem a vármegyei törvényhatóság választaná meg, hanem a belügyminiszter nevezné ki. A miniszterelnök javaslatának ugyancsak lényeges pontja a járási tanácsok fel­állítása, amelyek egy járás, vagy két szomszédos járás ügyeit intéznék. A járások területét a belügyminiszter határozta volna meg és a megyék a járások székhe­lyeit is csak miniszteri jóváhagyással helyezhették volna át. Szapáry a községek autonómiáját is csökkenteni kívánta. A kisközségeket körjegyzői körzetekbe von­ta volna össze. A megyei igazgatás államosításával a rendezett tanácsú városok 53 Károlyi Zsigmondi, - Nemes Gerzson: A rendszeres szabályozások kora (1846— 1944). Szol­nok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. Bp. 1975. 64-65. 54 Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában... A vízkárelhárítás jogi szabályozásának fejlődése, különös tekintettel a védekezés szervezeti oldalára, www.dunamuzeum.hu/public/ laci/Arvizbelviz.doc 19—20, letöltés 2016. márc. 27. 55 http://www.mernokkapu.hu/index.php?n=5&tartalom_id=423&area..2—3., letöltés 2016. márc. 27. 56 Graf Julius Szapáry i. m. 69-71.

Next

/
Thumbnails
Contents