Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Szikla Gergő: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében
1292 SZIKLA GERGŐ többit az alszolgabírók. Még ebben az időben is élt az a feudális kori szokás, hogy a járások és szakaszok székhelye megegyezett a fő- és alszolgabírók lakhelyével, vagyis ha azok személye változott, a székhely is változott (például 1850-ben a Vámospércsi járásnak Sámson volt a székhelye, a Biharinak Nyüved).13 A hatékonyabb szervezés és a költségek elosztása végett a településeket (a mezővárosokat és a falvakat is) és a pusztákat jegyzői körökbe szervezték.14 15 A jegyzői körökbe általában kettő-nyolc helység tartozott, de a nagyobb vagy a több pusztával rendelkező települések önmagukban is alkothattak egy-egy jegyzői kört. A Magyarországi Császári-Királyi Helytartóság ideiglenes főnökének 1850. november 13-án kelt körrendeletével a szabad királyi városokat — kivéve a fentebb említett öt kerületi székhelyet (köztük Nagyváradot is), melyeket külön igazgatási kerületeknek tekintettek, közvetlenül a kerületi főispánok irányítása alatt — az illető megyei főnökök közvetlen igazgatása alá rendelték, mivel a különállásuk a közigazgatás és az adóztatás teljes átalakítása után már nem volt indokolt. Ezt egészítette ki az 1850. december 11-én kelt rendelet, mellyel Debrecen szabad királyi városát is közvetlenül a nagyváradi kerületi főispán alá rendelték — addigi igazgatását megtartva — hivatkozva annak kereskedelmi jelentőségére, nagyszámú népességére és a hozzá tartozó területek nagyságára.16 A vizsgált időszakban három kisebb területi változás történt. Az egyik, hogy az 1850. év elején Kövesd és Cigányfalva helységeket a Felső- vagy Dél-Bihar vármegyei Elesdi járástól átcsatolták az Alsó- vagy Eszak-Bihar vármegyei Bihari járáshoz. A két falu neve még egy-két év múlva is olvasható volt az Elesdi járás ház- vagy földadó kivetési lajstromain, de vagy lehúzták őket, vagy egyszerűen nem írtak semmilyen adatot melléjük.16 A másik, hogy a Felső- vagy Dél-Bihari Borz községet a Belényesújlaki jegyzői körtől (Belényesi járás) az Urszádi jegyzői körhöz (Béli járás) csatolták. A harmadik az Alsó- vagy Észak- Bihari Derecskéi járáshoz köthető, ahol az I. (főszolgabírói) szakasztól a II. (alszolgabírói) szakaszhoz csatolták Hosszúpályi, Konyár és Monostorpályi településeket, és viszont Berettyóújfalut. Alsó- és Felső-Bihar vármegyéket nem egyből, hanem egy kis idő eltelte után kezdték el Észak- és Dél-Biharnak is nevezni,17 majd rövidesen már csak forrás áll a rendelkezésünkre; leginkább az 1861-1872 közötti időszak kutatható ilyen szempontból, mivel az ekkor visszaállított öt járás már nem tudta ellátni a feladatát, a szakaszok jelentősége megnőtt, és ezáltal az erre vonatkozó iratok száma is. 13 MNL HBML IV. B. 420/c. 20. d. V-2399.; vö. Szikla G.: Évszázada i. m. 59. 14 A rendelkezésünkre álló források alapján ezt egyelőre Felső- vagy Dél-Bihar vármegye esetében sikerült rekonstruálnunk. 15 Magyar(korona)országot illető Országos (törvény- és) Kormánylap I-X. Buda 1850-1859. (a továbbiakban: MOK) I. 671-672. és 692. 16 MNL HBML IV. B. 420/e. 9. cs. III-3771. 17 Az Alsó- és Felső- előtagok a tengerszint feletti magasságot mutatták, míg az Észak- és Dél- előtagok az egyenlítőtől való távolságot. Bihar vármegye korabeli területének nagyságát mutatja, hogy rajta kívül csak két vármegyét - Nyitra és Pest - osztottak ketté, és neveztek el hasonló módon.
