Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
1278 SZÉKELY TAMÁS nacionalista liberalizmus vált dominánssá Magyarországon, és mindez a korszak politikai szótárát is nagyban felülírta.12 A kérdés értelemszerűen adódik: ez a gyökeres változás vajon mennyiben állja meg a helyét a rendi korszakból örökölt vármegyei vitákkal kapcsolatban? A reformkori előzményeket vizsgálva Takáts József is rámutatott, hogy az 1840-es évek vármegyékről folytatott nagy vitája mennyire különös példáját adja annak, hogy egy-egy politikai álláspont mellett milyen sokféle érvet lehet felhozni. A vita élesen megosztotta a korabeli magyar liberális ellenzéket, hiszen a kisebbségben lévő centralisták (Eötvös József, Szalay László, Csengery Antal, Trefort Ágoston) nem értettek egyet a többségi (Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos) municipalista állásponttal. Utóbbiak szerint a vármegyék a kormányhatalom leghatékonyabb gátjai, és így a nemzeti, és közvetetten az egyéni szabadság biztosítékai is. Republikánus nyelven érvelve azt mondták, hogy a vármegye a legfőbb közege a közösség politikai részvételének, ezért különös jelentősége van a közszellem ébrentartásában. A centralisták ezzel szemben Széchenyi nyomán ötvenkét kis királyságról beszéltek. Szerintük a vármegyék az egyéni szabadság elnyomói, mivel egy abszolutisztikus és ellenőrizetlen lokális hatalmat képviselnek, amelyben a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, tehát ugyanaz, a vármegyei lakosságnak csak szűk kisebbségét reprezentáló testület hoz helyi rendeleteket, igazgat és bíráskodik egyszerre.13 A vármegyei vitákban nemcsak az új korszakra jellemző liberális, konzervatív és nacionalista érveket lehetett felhozni, hanem a rendi korszakból örökölt republikánus és ősi alkotmányra hivatkozó nézeteket is. A municipalisták meg voltak győződve arról, hogy a vármegyék jellegzetesen magyar intézmények, melyek a nemzet jellemvonásait tükrözik, ezért átörökítésük az utókor számára politikai érdek és erkölcsi kötelesség egyaránt. A centralisták pedig a „felvilágosult kormányzás” és a „csinosodás” nyelvén is szóltak, amikor az államérdek szemszögéből amellett érveltek, hogy mennyivel hatékonyabban lehetne igazgatni az országot, ha képzett állami hivatalnokok művelnék a közigazgatást, akárcsak a szerencsésebb történelmű nyugat-európai országokban. Az egymás mellett elbeszélés politikai kultúrája: vármegyekérdés és közigazgatási viták Az 1848-as forradalom új korszakot nyitott a magyar politikai életben, melyet legjobban az április törvények és az azokról szóló országgyűlési viták mutatnak meg. A korábban ellenzékben lévő magyar reformerek számára egyszer csak megadatott a lehetőség, hogy a végtelennek tűnő elvi viták helyett valóságosan 12 Uo. 75-83. 13 Uo. 37-38.
