Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
A VÁRMEGYEKÉRDÉS POLITIKAI NYELVE A DUALIZMUS KORÁBAN 1275 Hasonló megfontolások motiválhatták John Pocock-ot „Burke és az ősi alkotmány az eszmetörténet tükrében” című tanulmányának megírásában is, amely jelen írás témája szempontjából különösen tanulságos olvasmány.5 Pocock az angol konzervativizmus 18. századi atyjának, Edmund Burke-nek hagyományelvűségére keresett árnyalt magyarázatot, összevetve a szerző' saját korának és a megelőző évszázad politikai nyelvének jellegzetességeit. Pocock arra a következtetésre jutott, hogy Burke „folyamatosan használt és igen alaposan megértett” olyan fogalmakat, melyek a 16-17. századi angol politikai nyelvből származtak. A kora újkori jogászok által formált „common law” szókincse általános használatban volt még Burke korában is, kortársai tisztában voltak azokkal a kifejezésekkel és utalásokkal, melyeket az utókor sokszor tévesen Burke neve alatt kanonizált és Burke korára vonatkoztatott. A felvilágosodás racionalista eszméitől hangos késő 18. században Edmund Burke a hagyomány és a tapasztalat elsőbbségét hangsúlyozta a Töprengések a francia forradalomról című művében. Erre bár éppen a hagyomány megrendülése miatt lehetett szükség, Burke elsősorban mégis azokhoz szólt, akik értették az „ősi alkotmány” hívószavait. „... Burke gondolkodását az angol társadalomról és történelemről folytatott elmélkedések formálták, s ezekben a hagyományosan rendelkezésre álló fogalmakra támaszkodott, miközben ő e fogalmakat magukat is az elmélkedés tárgyává tette” - írta Pocock.6 A cambridge-i eszmetörténészekhez hasonló jelentőséggel bír témánk szempontjából a német fogalomtörténeti iskola, mely elsősorban Reinhart Kosselleck nevéhez köthető. A Kosselleck által is szerkesztett német fogalomtörténeti lexikon az eszmetörténeti kutatás valóságos bibliájává vált az elmúlt évtizedekben.7 A német fogalomtörténet az angollal ellentétben nem eszme-, hanem sokkal inkább társadalomtörténeti ihletettségű, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a fogalomtörténeti vizsgálódást a politikai és filozófiai írásokon túl kiterjesztették szinte valamennyi írott történeti forrásra.8 Kosselleck és követői abból a minden történeti kutatás számára nehézséget jelentő tényből indulnak ki, hogy a fogalmaknak történetisége van, jelentésük időről időre változik. Nemcsak ma érthetünk mást bizonyos sokszor használt kifejezések — pléldául állam, alkotmány, kormány, nemzet vagy választás — alatt, mint régen, de egy adott történelmi korszakon belül is számos, sokszor egymásnak is ellentmondó jelentésváltozásokat fedezhetünk fel. 5 J. G. A. Pocock: Burke és az ősi alkotmány az eszmetörténet tükrében In: A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. Szerk. Horkay Horcher Ferenc. Pécs 1997. 243-261. 6 Uo. 261. 7 Geschichtliche Grundbegriffe: Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland. Szerk. Reinhart Kosselleck - Otto Brunner - Werner Conze. Stuttgart 1972-1997. 8 Szabó Márton - Szűcs Zoltán Gábor: Fogalomtörténeti perspektívák. In: Múltunk 7. (2011: 2. sz.) 4-19.
