Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
A DUALIZMUS KORI KÖZIGAZGATÁS POLITIKAI KONTEXTUSAI 1271 foglalkozott a szabadsággaranciákkal.28 Két évvel később megjelent A democratia Magyarországon című írásában is kitért az egyéni szabadság kérdésére. Az 1884-től képviselőként is működő Beksics élénken reagált kora majd mindegyik politikai áramlatára és vitájára, így a közigazgatás reformjával is több írásában foglalkozott, összefoglalóan a Közigazgatásunk reformja és nemzeti politikánk (1890) címűben. Az egyre inkább a nemzetállami program hatása alá kerülő Beksics javaslataiban az érződött, hogy jobban bízott az államban mint a társadalomban. A régi municipalizmust és a tisztviselők választását elvetette, a szakszerűség növelésének és az államosításnak volt a híve, de nemcsak a tisztviselők kinevezését szorgalmazta, hanem az állami funkciók kiterjesztését is. A társadalmat a helyi önkormányzatokban akarta kárpótolni, a hatáskörök pontos elhatárolását látta célravezetőnek, s az autonóm ügyekben még növelni is szerette volna a közgyűlések befolyását. A nemzetállami törekvések mellett a jogállami szempontokat is fontosnak tartotta. A közigazgatásban is felfigyelt olyan hiányosságokra, amik kiszolgáltatottá tették az állampolgárokat, szerinte az is előfordult, hogy a kormánynak épp a megyével szemben kellett az egyének jogait megvédenie. Ezért úgy vélte, hogy az államhatalom által polgárainak okozott jogsérelmeket lehetőleg maga a közigazgatás orvosolja, de a törvényben pontosan meghatározott komolyabb jogsértéseket külön bírói fórum, egy felállítandó közigazgatási bíróság elé kívánta utalni.29 Ezek a vélemények csak azt illusztrálják, hogy nem kellett feltétlenül ellenzékinek lenni a dualizmus évei alatt ahhoz, hogy a fentebb vázolt tendenciákra, a jogállam, az önkormányzatok és a szabadságjogok sérülékenységére felfigyeljenek. A magyar politikai gondolkodásban és jogi hagyományban mindig nagyobb súlyt kapott az alkotmány szabadsága, az ország függetlensége.30 így volt ezzel Kossuth Lajos is, aki a függetlenség kérdését tartotta a legfontosabbnak, s annak rendelt alá minden más problémát. Ugyanakkor érzékenynek mutatkozott az egyén, az állampolgár szabadsága iránt is, és úgy gondolta, hogy az önkormányzatoknak lényeges szerepe van az egyéni szabadság védelmében és az alkotmányos szabadság biztosításában. A dualizmus hazai politikusainak, politikai publicistáinak többsége nem osztotta véleményét az ország függetlenségének fogyatékosságairól, mégis akadtak közöttük olyanok, akik figyelmeztettek az egyéni szabadság garanciáinak hiányosságaira vagy a hatalmi visszaélések lehetőségeire, akkor is, ha a politikai intézmények, így a közigazgatás kiépítését a turini remete elveitől eltérően képzelték el. 28 Beksics Gusztáv: Az egyéni szabadság Európában és Magyarországon. Bp. 1879. 21-32., 56-66. Lásd még hírlapi cikkét, Nemzet 6. (1887:14. sz.) január 15.; Müller Rolf: Bevezetés. In: Beksics Gusztáv. Vál., s. a. r., bev., jegyz. Müller Rolf. (Magyar panteon 17.) Bp. 2005. 16-18. 29 Müller R. : Bevezetés i. m. 7-39.; Beksics Gusztáv i. m. 121-128. 30 Péter L.: Montesquieu paradoxonja i. m. 342—354.
