Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK Miru György A DUALIZMUS KORI KÖZIGAZGATÁS POLITIKAI KONTEXTUSAI. KOSSUTH AZ AUTOKRATIKUS HATALOM ELLEN* A dualista alkotmányosság és a végrehajtó hatalom túlsúlya A dualizmus korának közigazgatását nem lehet sommásan minősíteni, noha azt nemcsak a politikai publicisztika, hanem olykor a szaktudományok képviselői is megtették. Minden jelző és értékítélet leegyszerűsítést rejt magában, s mindig jól kitapinthatok a mögöttes politikai értelmezések. Bibó István a magyar közigazgatás problémáit elemezve a dualizmus kori igazgatást őszintétlennek nevezte, ahogy magát az egész politikai konstrukciót is. Az őszinteség hiánya átláthatatlanságot és bonyolultságot eredményezett, ahol erősek maradtak a hatalmi szempontok, jelentős mértékben érvényesültek a személyi viszonyok, s hiányzott egy egészséges önkormányzati fejlődés, s a szakszerűség sem emelkedett mindig kellő fokra. Ugyanakkor Bibó is elismerte, hogy a több forrásból kialakult modern kori magyar közigazgatásnak voltak hatékonyabb és jobban működő részei.* 1 A korszak közigazgatás- történetét monografikusán feldolgozó Sarlós Béla szintén a bonyolultságot és összetettséget emelte ki, de azt az igazgatási rendszerre háruló sokféle funkcióból eredeztette. Kiemelte a A 2015. november 5-én, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában megrendezett „Közigazgatási történetek” a dualizmus korából 1867-1918. című közigazgatás-történeti műhelykonferencián elhangzott előadás átdolgozott változata. A tanulmány megjelenését támogatta a Debreceni Egyetem Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoportjának OTKA K 112335 számú pályázata. 1 Bibó István: Különbség. Bp. 1990. 46—60.
