Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
.STATISZTIKAI ASSZIMILÁCIÓ” MAGYARORSZÁGON 1880-1910 1257 Összegzés A magyar népességstatisztika a népszámlálások révén nemcsak regisztrálta az etnikai folyamatok változását, hanem miközben igyekezett megfelelni a kormányzati elvárásoknak, azok alakításában is közreműködött. Vagy úgy, hogy adatokat, nyersanyagot szolgáltatott a „nyelvhatár-akció” vagy az állami iskolapolitika formálásához, máskor célzott felmérések elemző tanulmányba foglalásával vagy etnikai térképek szerkesztésével szakmai érveket szállított a kormányzati koncepciók kidolgozóinak. A múlt adatsoraira alapozva tudományos prognózisokat is készített, abban a reményben, hogy mindezek révén pozitíve befolyásolhatja a döntéshozókat. A csoportosításnál használt egydimenziós kategóriarendszer nem hagyott lehetőséget a sokszínűségek, átmeneti státusok számára. Pedig a korszak statisztikusainak, hivatásuk szerint, az egyre differenciáltabb, bonyolultabb, sokrétűbb társadalom csoportmintázatait kellett megragadniuk, ami szükségessé tette a kategóriarendszer folytonos finomítását. így jártak el, amikor az etnikai identitás paramétereinek „felpuhításával”, „szubjektivebbé tételével” az anyanyelvre vonatkozó népszámlálási kérdőpontot megváltoztatták, s a végrehajtási utasítások ehhez igazodó módosításával a válaszlehetőségeket is tartalmilag újrafogalmazhatóvá tették. A népmozgalmi statisztikához gyűjtött adatok etnikai paramétereinek értékelésénél is olyan „szubjektív” elemeket vittek a számbavételi folyamatba, amelyek „statisztikailag” befolyásolták a kapott eredményeket. Mivel azonban a népszámlálások sorozatában a folyamatok mindig az előző és a következő felvétel értékei által is meghatározottak (s ez a népmozgalmi és az iskolai statisztikára egyaránt érvényes), ezáltal hosszabb távon az időben közbülső statisztikai realitások, különösen szélsőséges kilengések esetén, nyitva hagyták a lehetőségét önmaguk korrekciójára is. A népszámlálások - hagyományos forráskritikán túlmutató - episztemológiai megközelítése nélkül adataik sem értelmezhetők. Akár a közkeletű nemzetépítés, akár a nemzetiesítés (Rogers Brubaker) vagy a kulturális homogenizáció (Ernest Gellner) fogalmával közelítünk a fent tárgyalt folyamatokhoz, a nemzetállami szintre emelt politika magában hordozta a tervek, szándékok, illúziók cselekvési programok keretébe ágyazott megvalósítását.62 Az elképzelt realitások egyik termelője, rendszeres kritikai felülvizsgálója a társadalmi cselekvés résztvevőjeként a nemzeti/nemzetiségi/ etnikai statisztika lett. Akkor is, ha mint a pilisi esettanulmányok példáiból látható, az eltúlzott „statisztikai” asszimiláció az akkulturáció, ha úgy tetszik, a „kulturális homogenizáció” fékjévé is válhatott. 62 Ernest Gellner: A nacionalizmus és a komplex társadalmak kohéziójának két formája. Ford. Szanyi Imre. In: Eszmék a politikában: a nacionalizmus. Szerk. Bretter Zoltán és Deák Ágnes. Pécs 1995. 188—212.; Rogers Brubaker: Nacionalizmus új keretek között. Ford. Erdó'si Péter. Bp. 2006. 85-90.
