Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
1248 KÖVÉR GYÖRGY A táblázat alapján világosnak tűnik, hogy az etnikai folyamatok településenként még egy járáson belül is rendkívül különböző' utakat jártak be. Az olyan szinte tisztán magyar nyelvű községekkel, mint Páty, Tinnye, Tök, Kisoroszi, Pócsmegyer, Szigetmonostor,.Tahitótfalu nyilvánvalóan nincs értelme most foglalkoznunk, akár kistelepülésekről, akár nagyobbakról van is szó. Itt egyszerűen nem volt tere az etnikai átrendeződésnek. Némiképp más, mégis stabil volt a helyzet azon települések esetében, ahol a dinamikus népességnövekedés nem bontotta meg az etnikai csoportok arányát. A 142%-os növekedést mutató Bián a magyar anyanyelvű többség végig a négyötödös arányt súrolta. Nem történt érdemi átrendeződés a német többségű Nagykovácsiban (A 148%), Pilisborosjenőn (A 169%), Ürömön (A 159%) sem. Hasonlóan nem történt áttörés a szlovák többségű Pilisszántón, Pilisszentkereszten, Piliszszentlászlón, pedig itt sem beszélhetünk stagnálásról, hiszen a népesség gyarapodása itt is 139, 136, illetve 142%-os volt.49 Figyelemre méltóan alakult a több nem magyar nemzetiségek által dominált települések struktúrája: Csobánkán (A 125%) a német anyanyelvűek bő kétharmados fölénye változatlan maradt, de a szerbek térvesztését a szlovákság dinamikája ellensúlyozta. Lényegében stabil maradt a németek csaknem 30%-os aránya Pomázon is (A 133), ahol a relatív magyar túlsúlyt részben a szlovákok, de főleg a szerbek rovására sikerült megerősíteni. A VKM az ezer állami iskolát vizionáló kampány során a pilisi felső járásra láthatóan nagyobb figyelmet fordított, mint az alsóra. Itt 1902-ben már 14 községben működött állami iskola, mégsem voltak elégedettek az eredményekkel. Felrótták, hogy Pilisborosjenőn és Ürömön szerintük azért olyan csekély a magyarosodás, mert ez a két község „kimaradt az államosítási akcióból”.50 51 A statisztikusok nemcsak adatokat szolgáltattak a döntések előkészítéséhez, nemcsak értékelték a számokat, hanem javaslatokat is megfogalmaztak, s politikailag „empatikusán” azonosultak a kormányzati elvárásokkal. A felső járással szembeni elégedetlenség olykor kifejeződött a stílus ingerültségében: az állami iskolával nem bíró Visegrád kapcsán a statisztikai munkálat szerzője így summázta türelmetlen helyzetértékelését: „már nem olyan csökönyös németségében mint a járás többi falvai”.61 49 Pilisszentkereszt etnodemográfiai fejlődésének sajátossága, hogy itt a korábban betelepült szlovákok házasodás révén magukba olvasztották a pár évtizeddel később érkezett svábokat, bár sokáig számon tartották maguk között a sváb eredetet. Gyivicsán Anna: Anyanyelv, kultúra, közösség. A magyarországi szlovákok. Bp. 1993. 40.; Szabó Orsolya: Plusznyelv alkalom szerint. A pilisszentkereszti szlovákok. NAPÚT 9. (2007: 7. sz.) 20—29. 50 MNL OL K26 ME 800. cs. 1909 — XXV - 181. p. 57. Pilisborosjenőre vonatkozóan így hangzott a „diagnózis” és a hozzá fűzött „prognózis”: „hogy nemzeti irányú oktatásra itt mennyire szükség van, mutatja az, hogy kis magyarságának aránya az utolsó tíz évben [1890 és 1900 között!] 7,1%-ról 3,1-re csökkent, a magyar nyelv ismerete terjedt ugyan, de még csak 21%-os s végül, hogy a községbeli két tanító közül az egyik németnek vallja magát. Az is jogcímet ad a beavatkozásra, hogy a község mostani r. k. iskolája elégtelen a tanköteleseknek: 2 tanítója 238 növendékkel vesződik.” Uo. 51 Uo. 58.
