Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
1222 KÖVÉR GYÖRGY felszökött, az nem lehet magyar, mert Pap Jánosnak hívják, a tehát olá. Kértem a tisztet, hogy hívassák elő, a kocsis megjelent, kérdik tőle, megmondja születése helyit, Kolozsvárt, és hogy reformfátus] magyar. Kérdést tettem a tiszttől, hogy hát Elek esperes úr a magyarok részéről miért nincs jelen, ő azt felelte, hogy nem jött el, egy jelenlevő polgár pedig megmondotta, hogy Pap Ágoston olá esperes úr minden embert maga nemzete bélinek akar bejelenteni, s ezért versengvén Elek úrral, [az] ma elvonta magát. Kérdik tőlem, ki a lakóm, megmondám. Utánam jött egy Frölich nevű polgár, kérdik tőle, mi nemzetbeli, feleli, magyar. Erre újból Pap Ag. s reá mondja, hogy német, mire a polgár azt feleli, az apám se tudott egy szót is németül, én sem tudok, de azért a tiszt bevette németnek. Utána jött egy más, kérdik, minek hívják, mi nemzetbeli - a polgár feleli, hívnak Szay Gergelynek, és magyar vagyok, ennek is ellene mond P. Ag., mely szerint a kérdezett nem magyar, hanem örmény. De a polgár nem hagyta magát és felelte reája: Tiszt úr, itt én határozom meg nemzetiségemet, nem más, én magyar nemes ember vagyok, a pap kéntelen volt elhallgatni. ... Ezzel fordultam Pap Ágostonhoz, mondván, szeretném tudni, mi határoz itten a nemzetiségek felett: a név, a nyelv, afmi a] családnál használtatik?”2 A naplórészlet az egyén etnikai hovatartozása számbavételének szinte összes problémáját magában foglalja. Kezdve ott, hogy valamilyen „objektív” ismérvet veszünk-e alapul (például születési hely), vagy valamilyen „szubjektivet”, egy a nemzetiséggel kapcsolatos személyes nyilatkozatot.3 Természetesen az is kérdés, hogy mi számít „objektív” kritériumnak: mennyire objektív a név (a fenti példából nem tűnik stabil tényezőnek), a nyelvtudás? S legfőképpen önmagában mennyiben meghatározható entitás az etnicitás, el lehet-e a szakítani társadalmi státustól („magyar nemes vagyok” - mondja az örmény) vagy épp a felekezetiségtől (a kocsis kolozsvári születésű „református magyarnak” vallja magát). S ha ez így van, akkor kivitelezhető-e egyetlen szóval a definíció a korabeli emberek számára? Márpedig az egyéni (családfői) számbavétel mechanizmusa a nyilatkozattételnél számított a delikvens együttműködésére („itt én határozom meg nemzetiségemet”). Az eredményeket a győztes hatalom (több változatban is) nyilvánosságra hozta, bár azokkal senki sem volt elégedett: a Habsburg neoabszolutizmus kormányzata úgy vélte, hogy még így is túl sok magyart sikerült kimutatni, a magyar 2 A Magyar Nemzeti Levéltárban található kéziratos naplót idézi Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás”. Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon. Bp. 2000. 73. A napló szerzőjéről lásd a kiadott 1848/49-es rész utószavát. Sávai János: László Elekről és naplójáról. In: László Elek: Egy gyulafehérvári polgárnak naplója az 1848/49. évi forradalom alatt. S. a. r. Sávai János. Szeged 1998.199-238. A népszámlálás Gyulafehérvárott ötezer lakosból 1483 görög katolikus, 919 görög keleti, 821 római katolikus polgárt rögzített, ezek nemzetiségi összetétele 2180 román, 824 magyar, 332 német között oszlott meg. A 729 izraelita vallású személy egyben ugyanennyi zsidó nemzetiségűt takart. Dávid Zoltán: Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. 2. jav. kiadás. Bp. 1994. 46-47. Vö. Kepecs József: Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1850-1941). Bp. 1991. 265. Ez a kiadvány 2530 román, 1009 magyar és 748 német lakosról tud. 3 William Petersen: Ethnicity Counts. New Brunswick-London 2012. 3. [1997]
