Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Pál Lajos: Kiadatlan dokumentumok Berlász Jenő (1911-2015) hagyatékából: Berlász Jenő: Emlékeim a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézetéről; Dokumentumok; Berlász Jenő: Búcsúbeszéd Hajnal István ravatalánál
KIADATLAN DOKUMENTUMOK 1219 1943-ban,a világháború tombolásának közepette „A kisnemzetek történetírásának munkaközösségéről”, valamint „Arbeitsgemeinschaft der Geschichtsschreibung kleiner Nationen” c. programadó értekezéseidben gondolataidat konkretizálva részletes tervet adtál arról, hogyan kell az írásbeliség vizsgálatát az egész európai kultúrfejlődés történetére kiterjesztve, mint összehasonlító nemzetközi tudományos összmunkát megszervezni. Öt évvel később, 1948-ban pedig „Kézművesség, írásbeliség és európai fejlődés” c. akadémiai felolvasásodban eddigi eredményeidet összefoglalva akciót indítottál az összehasonlító írástörténeti kutatómunkának Akadémiánk keretében való tényleges elindítására. Utolsó írásodban, a két éve megjelent „L’enseignement de l’écriture aux universítés mediévales” c. művedben szükségesnek tartottad a nemzetközi fórumok előtt újból bizonyítani, hogy a középkori nagy egyetemek kultúrtörténeti jelentősége nem tudományterjesztő tevékenységükben, hanem sokkal inkább a mindennapi intellektuális munkára való oktatásban volt, mert ezzel vetették meg az értelmiségi rétegződés európai alapjait. Evek hosszú során át egyre nagyszerűbben kibontakozó munkádat, amelyre egészségedet, életedet tetted fel, a nemzetközi tudomány elismerte, de az elismerés kivívásáért napjainkig tartó kemény küzdelmet kellett folytatnod. Mint legtöbb zseniális hazánkfiának, Neked is keservesen érezned kellett, milyen nehéz egy magyar tudósnak, bármily kiváló szellem legyen is, a világ nagy nemzetei előtt érdemét elismertetni. Ha németnek, franciának születtél volna, Burckhart, Huizinga, Pirenne módjára szerte a világon olvastak, ünnepeltek volna, mint magyarnak be kellett érned szakfolyóiratok méltatásaival. A csökönyös maradiak, a finomabb módszerek iránt érzéketlenek ellenkezése, mosolya nem szegte kedvedet. Sokkal nagyobb lélek voltál, hogysem ilyen jelentéktelenségek után igazodtál volna. Távolba tekintő szemedben mindig mély nyugalom tükröződött. Elhivatottságod céltudatos, programszerű munkásságodat feltétlenül biztosította. Tudományos fejlődésed vonala nem szeszélyes, nem váltakozó irányban futott, hanem egyenesen problémáid természetes tárgyi-logikai fonalán, amelytől nem tudott eltéríteni semmiféle divat, semmiféle erő. Nemcsak mint tudós, hanem mint ember is csillag gyanánt fénylettél előttünk. Akik csak távolról ismertek, bizonyára a hideg, klasszikus típusú gondolkodók közé soroltak. Akik közel álltak Hozzád, tudják, hogy lelkednek integráns része volt a személyes melegség, a mély érzelem is. Nagyhatású nevelő voltál, személyiségedből rendkívüli vonzerő áradt. A magyar történészek nemzedékeit nevelted lenyűgöző tudásoddal, tanításmódod közvetlenségével, a tanítványoktól megérzett szereteteddel, odaadásoddal. Személyes kérdésekben mindig tárgyszerű gondolkodásod, feltétlen igazságérzésed, lelki finomságod, egész lényed önzetlen, szerény mivolta, személyiséged lebilincselő kedvessége az oka annak, hogy úgyszólván mindenki tisztelt, szeretett, s hogy okkal senki sem neheztelhetett Rád. S most nagy Mesterünk, kedves Pista bátyánk elindulsz örök utadra... Összeszorul a szívünk arra a gondolatra, hogy
