Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)
1132 VONYÓ JÓZSEF időszakban) több tanulmány foglalkozott az elszakított területekkel. Ezekben azonban elsősorban nem az adott térség belső fejlődését taglalták a szerzők, hanem - a revíziós igények legitimálását is szolgálva - azok etnikai viszonyait,65 vagy történeti érveket66 sorolva igyekeztek bizonyítani Magyarország jogát az adott térségre.67 Az erre irányuló tudatos szerkesztői szándékot igazolja az a tény, hogy olyan cikkeket is közreadtak, amelyek szerzői a külföldi szakirodalmat elemezték abból a szempontból, miként befolyásol(hat)ták — direkt módon vagy közvetetten — az országot sújtó trianoni döntést, esetleg szolgálhatták a területi revízió jogosságának alátámasztását.68 Továbbá az is, hogy a Felvidék visszacsatolását követően, 1938. november 7-én a Magyar Történelmi Társulat rendkívüli közgyűlésén az elnök, Hóman Bálint történeti érveket is hangoztatva üdvözölte a revíziós sikert, s beszédét a Századok is közölte.69 Ebben az időszakban egyetlen historikus foglalkozott a Századok hasábjain a helytörténetírás jelentőségével, módszertani problémáival. Mályusz Elemér azonban minden eddiginél és számos későbbi, ilyen témájú írás szerzőjénél mélyebb és alaposabb elemzést adott.70 A német szakirodalomra is kitekintve hangsúlyozta a helytörténeti kutatás fontosságát. Tagányi tervezetét főként abból a szempontból bírálta, hogy az „elsősorban a középkori anyag feldolgozására illik rá”,71 ő viszont fontosnak ítélte a kutatás kiterjesztését az 1918-ig terjekiváltságai. Századok 59-60. (1925—1926): 9-10. sz. 376—395., 462-497. 65 A Felvidékkel kapcsolatban lásd Fügedi Erich: Nyitra megye betelepülése. Századok 72. (1938) 273-319., 488-509.; Simonyi Dezső: A szlávok földvárairól. Századok 74. (1940) 262—277. Erdély vonatkozásában ilyennek tekinthető' Németh Gyula: A székelyek eredetének kérdése. Századok 69. (1935) 129-156.; Alföldi András: Dákok és rómaiak Erdélyben. Századok 74. (1940) 129—180. Alföldi nyíltan ki is mondta, hogy „a tudományos munka elvonult csendjéből hirtelen kitaszítva a politikai élet lármás piacán találja magát, ha a bérckoszorúzta Erdély ókori sorsára veti szemét.” Uo. 129.; Elekes Lajos: A román fejló'dés alapvetése. Századok 74. (1940) 278—313., 361—404.; Makkai László: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben. Századok 78. (1944) 163-191. 66 Jánossy Dénes: Adatok a fiumei kikötő' történetéhez. Századok 57-58. (1923-1924) 495-518. 67 Deér József: A Felvidék történetének újabb irodalma. Századok 66. (1932) 13-34. 68 Baráth Tibor: A dunai táj a francia történetírás tükrében 1871-1935. Századok 71. (1937) 55—85., 203-230.; Makkai László: A román történetírás új iskolája. Századok 72. (1938) 60— 65.; Elekes Lajos: A román történetírás válsága. Századok 74. (1940) 30—83.; Hadrovics László: A magyarországi szerb települések újabb szerb irodalma. Századok 72. (1938) 335-340.; Fügedi Erik: A Felvidék településtörténetének újabb német irodalma. Századok 75. (1941) 405-421. 69 Hóman Bálint: Felvidéki testvéreink visszatéréséhez. Századok 72. (1938) 488-509. Hóman a Társulat következő közgyűlésein is hivatkozott a történeti kutatás és a történeti ismeretek jelentőségére a nemzeti traumák, így Trianon feldolgozásában és az igazságtalan döntés revíziójának elősegítésében. Hóman Bálint: Elnöki megnyitóbeszéd a Magyar Történelmi Társulat 1940. május 13-án tartott kassai díszközgyűlésén. Századok 74. (1940) 257-261. 70 MályuszE.: A helytörténeti kutatás... i. m. 538—566. 71 Uo. 542.
