Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)
A VIDÉK TÖRTÉNETE, A HELYTÖRTÉNET A SZÁZADOK HASÁBJAIN (1867-2016) 1125 A terv megvalósításának szerves következménye volt, hogy a munkában nemcsak az Akadémiába tömörült szakemberek vettek részt, hanem helyi történelembúvárok is, akik közül nem mindenki rendelkezett magas szintű szakmai eló'képzettséggel, de mások segítségével értékes segítőd voltak a vidéken rejtőzködő kútfó'k feltárásának. Nem kényszerűségből vonták be őket a forrásfeltárásba és -feldolgozásba. A tudós társaság létrehozásának alapvető indítéka volt, hogy a társadalom szélesebb körét kapcsolják be a Társulat munkájába, s ezzel együtt a kutatásba. Horváth Mihály, az előkészítő bizottság elnöke a történettudomány fejlődésének és sikerének zálogát olyan társulatokban látta, amelyek „tagjaikat nem egyedül tudósokból nyerik, hanem a melyekbe csekély pénzáldozattal minden hazafi és nemzete történelmét kedvelő, dicsőségét szívén hordó minden polgár beléphet, és szabadon, minden korlátozástól menten működhetik a történetnyomozás tágas mezején.”28 A törekvést siker koronázta. Az így beszervezett társulati tagok közül kerültek ki azok, akiket Mályusz „vidéken élő autodidakta történelemkedvelőknek” titulált. E típus példaadó megtestesítője volt a Társulat első igazgató választmánya fent sorolt tagjainak nagy része is, hisz ebben a korban még nem folyt a magyarországi egyetemeken szakszerű történészképzés. Az ország, vagy egyes területeinek históriáját ezért korábban zömmel hittudományi, jogi, orvosi, pedagógiai vagy más végzettséggel rendelkező, művelt, de e tekintetben „autodidakta” értelmiségiek kutatták és írták. Ok pedig legfeljebb külföldi tanulmány(útj)aik során szerezhettek a történeti kutatással kapcsolatos módszertani ismereteket. Legtöbbjük azonban épp e kutatómunka során és révén — ugyancsak autodidakta módon — képezte magát felkészült historikussá, a legfelső tudományos fórum elismerését is kiváltva. Az ő példájukat és Horváth Mihály szavait követve csatlakozott a Társulathoz számos vidéki egyházi, a közigazgatásban szolgáló hivatalnok, pedagógus és más szabadfoglalkozású értelmiségi, akik közül többen - Ráthhoz hasonlóan - e munkájuk elismeréseként (is) lehettek később az Akadémia levelező vagy rendes tagjai.29 E körből került ki a Társulat fórumain elhangzott ismertetések, előadások több szerzője is. A vidéki „kirándulások” a tekintetben is termékenynek bizonyultak, hogy a vidéki értelmiségi körökben felélénkült érdeklődés a történeti, régészeti kutatások iránt, illetve az e téren erősödő aktivitás számos egyesület és múzeum létesítését, helyi kiadványok évkönyvek sorának megjelentetését eredményezte. Hampel József már 1876-ban 14 ilyen - zömmel sikeres - megyei, illetve területi kezdeményezésről adott számot az ország majd minden területéről.30 Egy másik 28 Horváth M. beszéde 1867. május 15. i. m. 10. (Kiemelés tólem - V. J.) 29 Példaként említhetjük a gróf Mikó Imre köréhez tartozó kolozsvári gróf Lázár Miklóst, Géresy Kálmán debreceni kollégiumi tanárt, főigazgatót, Ebeczky Emil jogi végzettségű hivatalnokot, újságírót. 30 Hampel József. Vidéki mozgalmak a régészet és történelem terén. Századok 10. (1876) 49—55. Hampel külön hangsúlyozta e folyamatban a Magyar Történelmi Társulat vidéki kirándulásainak szerepét. Uo. 50. Közülük egynek a tevékenységéről részletes beszámolót is közölt a lap. Lipp Vilmos'. A Vas-megyei Régészeti Egylet. Századok 22. (1888) 149—158.
