Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Gyáni Gábor: Professzionalizáció és nemzeti öntudat
PROFESSZIONALIZÁCIÓ ÉS NEMZETI ÖNTUDAT 1115 melyen születtünk, a faj, melyhez tartozunk, a nyelv, melyen első gondolatinkat s érzelmeinket kifejezni tanultuk. [...] Lelkét pedig teszik az emlékezetek, szokások, és erkölcsök, a mondák és regék más szóval: maga a haza történelme.”46 A döntő kérdés így szól: „vájjon mily irányban, mi módon művelhetjük nemzetünk, hazánk történelmét legtöbb haszonnal?”47 Az ő válasza az, hogy a történetírásunkban manapság túltengő politika- és hadtörténetírás mellett kívánatos lenne minél több figyelmet szentelni a művelődés, a gazdaság (a kereskedelem), valamint a társadalom (az erkölcsök és szokások) historikumának is. „S miután krónikáink s régibb történetíróink e tekintetben fölötte meddők, hallgatagok: e hiányt csakis az okmányokban szétszórt egyes vonások fölkeresése s egy organicus egésszé összeállítása által fogjuk pótolhatni.”48 A Horváth Mihály beszédeiből ekként rekonstruált történeti-elméleti reflexiók némelyike később vált csupán a hazai történész diskurzus hangsúlyosabb szólamává. Ez történt, egyebek közt, azzal az elképzelésével is, amely a történetírásnak a nemzeti identifikáció érzelmi megerősítésében játszott lehetséges szerepéről szól. A Magyar Történelmi Társulat által az 1885-ös Országos Kiállításhoz kapcsolódva megrendezett Történelmi Congresszuson Rómer Flóris arra kereste a feleletet, hogy: „Miképp lehessen és kelljen a hazai történelemnek nagyobb kihatási tért szereznünk, és pedig nem az eredeti vagy már feldolgozott kútforrások tanulmányozása, hanem szemlélő érzékeknek segítsége által.”49 Rómer oda konkludált, hogy ezt kizárólag „hathatós látványosságok” útján, s nem a történeti kutatási eredmények exkluzív körben való közzétételével lehet elérni, ez keltheti fel ténylegesen széles néptömegek történeti érzékét és a múlt iránt való érdeklődését. Ez azonban már egy másik történet, amely a millenniumi történelmi show majdani programját és projektjét vetíti előre.50 Horváth azon másik javaslata, amely az államtörténet-írásra szűkülő történész figyelem kitágítását érinti, a századfordulón talál majd csupán visszhangra a hazai történetírás berkeiben. Az 1895-ben megindult Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle programadó írásában Acsády Ignác kijelenti: „Ma, midőn a gazdasági ismeretekben iskolázva, úgyszólván gazdasági szemmel kutatja a tudomány a múltakat, azt a tapasztalást teszi, hogy minden nagy történelmi esemény mögött [...] ott lappang az addig észre nem vett, meg 46 Uo. Vö. Jules Michelet On the Unity of the Fatherland. In: Hans Kohn: Nationalism: Its Meaning and History. Malabar. 1965. 97—102. 47 Horváth Mihály elnöki megnyitó beszéde i. m. (1869.) 515. 48 Uo. 516. 49 Rómer Flóris: A történeti érzék keltése a közönségnél, ünnepi menetek, színpadi eló'adások, nemzeti képek, történeti kiállítások és múzeumok által. Századok 19. (1885) 114. 50 Vö. Gyáni Gábor. Történetírás: a nemzeti emlékezet tudománya? In: Uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp. 2000. különösen 106—113.; Varga Bálint: Árpád a város fölött: nemzeti integráció és szimbolikus politika a 19. század végének Magyarországán. Kézirat.
