Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth Ferenc: A fejedelmi gyász trilógiája. Három tanulmánykötet a kora újkori uralkodói temetésekről
ri és reprezentációs jellegzetességeinek tudományos feltárása. Jelentős monográfiák és leíró jellegű munkák megjelenése jelezte a kérdés iránt megnövekedett tudományos igényt, amely elindította az egymástól elszigetelten dolgozó kutatócsoportok közötti kommunikációt és koordinációt is. Ennek az együttműködésnek egyik szép példája az a három tanulmánykötet, amely az elmúlt években jelent meg, és a kora újkori európai uralkodói temetkezési ceremóniák különféle rendszereinek elemzéseit tartalmazza. A „Monarchikus emlékezet és Európa kialakulása. Az uralkodói dinasztiák temetkezési stratégiái a 16-18. század során” (Mémoire monarchique et construction de l’Europe. Les stratégies funéraires des dynasties princiéres du XVT au XVIIT siécle) című kutatási program a versailles-i Centre de recherche du chäteau de Versailles, az egyik legdinamikusabban fejlődő európai királyi udvarok kutatására szakosodott és kiterjedt nemzetközi partnerségi rendszerrel rendelkező intézet kezdeményezésére jött létre. A program fő vezetői Gérard Sabatier, a grenoble-i Pierre Mendés-France Egyetem professor emeritusa, Juliusz A. Chroscicki művészettörténész, a Varsói Egyetem professor emeritusa és Mark Hengerer, a Konstanzi Egyetem docense voltak, de mellettük még számos neves francia, olasz, osztrák és dán kutató is támogatta a program tudományos szervezését. A kutatási projekt célja az volt, hogy a kora újkori európai uralkodói temetkezési ceremóniákat átfogó, összehasonlító módszerekkel elemezve felfedjék a különféle meghatározó dinasztikus modelleket, azok hatásait, elterjedését és egymással való versengését. Másfelől szintén hangsúlyos elemet képviselt a temetkezési szertartások fejlődésének elemzése, különös tekintettel a vallási szertartások politikai célokkal való összekapcsolódására. Ezen kívül a kutatási program nagy jelentőséget tulajdonított mindazon komplex kapcsolatrendszer feltárásának, amelynek révén az uralkodói temetkezésekről szóló híradások terjedtek, és beépültek más államok reprezentációs rendszerébe, valamint a történelmi emlékezetre is jelentős hatást gyakoroltak. A tudományos program 2007 és 2009 között zajlott, és három nagy konferenciát (2007 Varsóban, 2008-ban Madridban és 2009-ben Versailles-ban és Saint-Denis-ben) is eredményezett. Az ismertetésemben szereplő tanulmánykötetek a három tudományos tanácskozáson elhangzott és megvitatott előadások átdolgozott és jegyzetekkel ellátott aktáit tartalmazzák. A köteteket egymásra épülő logikai szerkezetüket figyelembe véve szeretném bemutatni. 1. Juliusz A. Chroscicki, Mark Hengerer, Gérard Sabatier (szerk.): Les funérailles princiéres en Europe, XVIe -XVIII6 siécle vol. 1. Le grand théátre de la mórt Paris, Centre de recherche du chäteau de Versailles Editions de la Maison des Sciences de l’Homme, collection Aulica, 2012. A széles kutatási program első jelentős eredményeit felvonultató vaskos kötetben számos francia, itáliai, angliai, lengyel, német és osztrák, valamint orosz témát tárgyaló tanulmány kapott helyet. A kötet szerkesztői által írt bevezető tanulmányok után következő első részt a meghatározó európai uralkodói temetkezési modellek bemutatásának szentelték. Itt különösen fontos helyett kapott a francia monarchia témája, amellyel három tanulmány is foglalkozik. Gérard Sabatier nagy ívű összefoglaló írásában bemutatja a francia uralkodói temetkezési ceremóniák állandó elemeit (a holttest kiállítása, a balzsamozás, a díszes gyászkíséret stb.) és kiemeli a XIII. Lajos halálával bekövetkező fontos változást, amellyel kezdetét vette a temetkezés udvari társadalmasítása. A 17. században a reneszánsz uralkodói temetkezési rituálé alapvetően megváltozott és — amint ezt Frédérique Leferme-Falguiéres tanulmányából megtudhatjuk — a Bourbon-korban elterjedő barokk ravatalok pompázatos teátrummá változtatták a királyi temetéseket, amelyben az udvar tagjai meghatározott szerepet játszottak. A temetési ceremóniák lebonyolítását végző Menus Plaisirs intézmény logisztikai tervező és rendező tevékenységéről Pauline Lemaigre- Gaffier tanulmányából ismerhetünk meg érdekes részleteket. A francia monarchiával a korszak jelentős részében rivalizáló császári hatalom más logika alapján szervezte dinasztikus temetési ceremóniáit, amelyek bemutatására Beatrix Bastl és Mark Hengerer vállalkozott. A császár halála utáni szertartásokon a különféle tartományok lovagi küldöttségeiken keresztül képviseltették magukat, amelyekkel látványosan demonstrálták a dinasztia iránt elkötelezettségüket. A végeláthatatlan tartományokon is keresztülhaladó temetési díszmenetek gyakorlatát nagymértékben akadályozta a reformáció térnyerése. Az új modell a 17. század közepén bevezetett udvari protokollal lépett életbe (Protocollum Aulicum in Ceremonialibus, 1652), amely részletesen szabályozta a temetkezési ceremóniákat. Itt fontos újításnak számított az antik eredetű díszes, baldachinos ravatalkápolna, a castrum doloris bevezetése, amely a következő század végéig meghatározó ele1086 TÖRTÉNETI IRODALOM
