Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
ALÁRENDELTSÉG VAGY ÖNÁLLÓSÁG 1053 Az 1575. július 9-i kerelőszentpáli csaíában a Habsburg-párt Békés Gáspárral vereséget szenvedett, amelyet súlyos megtorlás követett. Ennek keretében Báthory István a Bekes-párti főurakat - az uralkodói szuverenitás egyik fontos elemének, a legfőbb bíráskodás jogának a gyakorlásával128 - halálra ítélte, mire dk - az évszázados magyar törvényekre hivatkozva - Miksához, a magyar királyhoz fellebbeztek. De ezt a helyzetet könnyedén és határozottan oldotta meg az erdélyi országgyűlés annak kimondásával, hogy a Magyar Király nem rendelkezik törvénykezési joggal - így kegyelmezési joggal sem - Erdély és a Részek felett, s a közjogi szuverenitás eme új deklarációjának jogi alapján állva a halálos ítéleteket végrehajtották.129 Véleményem szerint ezt a törvényhozási deklarációt a közjogi önállósodás és a szuverenitás újabb megnyilvánulásának, elemének tarthatjuk. 1575. december 15-én Báthory Istvánt lengyel királlyá választották.130 Ez a tény egyben azzal a következménnyel is járt, hogy Báthory István - Isten kegyelméből választott és megkoronázott királyi címe okán - személyében lengyel uralkodóként egyenrangúvá vált Miksával, a magyar királlyal, akinek innentől fogva már nem lehetett az alattvalója, így Erdély tekintetében uralkodói szuverenitását immáron teljesen nyíltan megvallhatta, s lezárhatta végérvényesen a Miksával szembeni alakoskodás korszakát. Ennek bizonyítéka, hogy Báthory, aki addig csupán az erdélyi vajda - „Voivoda Transsylvaniae et comes Sicolorum”, azaz „Erdély Vajdája és a Székelyek ispánja”-címet használta, innentől kezdve az „Erdély Fejedelme és a Magyarországi Részek Ura” hivatalos uralkodói titulust vette fel.131 Az uralkodói címhasználat kérdését állítja fókuszba Péter Katalin, aki az erdélyi fejedelemség önálló államiságát érintő történészi vitában nézetem szerint nagyfontosságú véleményt fogalmazott meg alapvető írásában.132 A kérdéskör kapcsán megkülönböztette a vitákat („vajon történelmi szükségszerűség volt-e a két nagyhatalom, a Habsburg-ház és a Porta itteni összecsapása, vagy pedig rossz politikai döntések sorozatával maguk a magyarok számolták-e fel az egykori királyságot.”) és a nézeteltéréseket (a „nézeteltérések a fejedelemség létrejöttének időpontját illetik”).133 A két megközelítés128 Báthory István ítéletének indoklásában Szapolyai János király 1540-es Balassa- Majláth-féle összeesküvésben hozott ítéletére hivatkozott. Magában az ítéletben többször „Regnum Transsilvaniae”-t ír, ami az önálló állami lét egyértelmű kinyilatkozásaként értelmezhető'. Oborni T.: Speyeri szerződés i. m. 302. 129 Barta G.\ Születés i. m. 186—187.; Erdély története i. m. I. 444. 130 Lengyel királlyá válva Báthory azért sem lehetett tovább erdélyi vajda, mivel a lengyel közjogi berendezkedésben a vajdai cím csupán egy, a lengyel királynak alárendelt tartományi vezetői titulusnak (amelyből több is volt) felelt meg, így véleményem szerint a „lengyel logika” alapján sem tarthatta meg tovább előző erdélyi vajdai címét. 131 Ez a hivatalos megnevezése 1593-tól Báthory Zsigmondnak is, majd 1595-től állandósul a mindenkori Erdélyi fejedelmek hivatalos és végleges címe: „Princeps Transsylvaniae et Partium Regni Hungáriáé Dominus et Sicolorum comes”, azaz „Erdély Fejedelme, Magyarországi Részek Ura és a Székelyek ispánja”. Lukinich Az Erdélyi fejedelmi czím i. m. 188.; E. O. E. III. 415., 463. 132 Péter Katalin: Báthori István a fejedelmi hatalom megteremtője Erdélyben. In: Tanulmányok Nyírbátor és a Báthori-család történetéhez. Nyírbátor 1986. 17-23. 133 A nézeteltérés Péter Katalin szerint „alapjában véve a Mohács utáni helyzet megítélésével is összefügg. Az 1541-es dátummal dolgozók a Porta magyarországi jelenlétének tulajdonítanak nagyobb szerepet, az 1570-es időpont kiemelése viszont a Habsburg-ház döntő befolyását fel