Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
ALÁRENDELTSÉG VAGY ÖNÁLLÓSÁG 1045 — 1542-tól kezdve (1542, -44, -45, -48, -56, -58) több törvénnyel határozták meg az uralkodói főhatalom főbb jogosítványait, de a törvénykönyvekben később sem sorolják fel részletesen és tételesen a főhatalom tartalmára vonatkozó összes törvényt.89 — Az 1542. december 20-i tordai országgyűlés megújította a három nemzet unióját, elismerte „II. János választott királyt” a tartomány uralkodójának, az 1541-es gyalui szerződést nem vette figyelembe, emellett üzent I. Ferdinándnak: ha nem tudja őket megvédeni, hagyja, hadd gondoskodjanak magukról,90 és megszavazta a 10 000 arany adót a töröknek, amit 1543 elején el is küldtek Sztambulba.91 — Az 1545. április 24-i tordai országgyűlésen megvonták I. Ferdinánd birtokadományozási és legfőbb igazságszolgáltatási jogát, János Zsigmondot II. János magyar királyként uruknak ismerték el és megtiltották számára, hogy alattvalói kapcsolatot tartson fenn külső hatalmakkal.92 — Az 1556. február 2-i tordai országgyűlés kimondta Izabella és János Zsigmond visszahívását, majd a március 12-i szászsebesi országgyűlés a következő határozatot hozta: „Annak okáért ez mai napon a mi urunk gyermekét, a János király fiát vettük magunknak fejedelmül és királyul egyenlő akaratból, kinek az ő méltósága szerént minden hívséggel mint urunknak leszünk és vagyunk is.”93 Ezzel a Szapolyai-állam újjáalakult a három nemzet saját akaratából. — 1566-ban János Zsigmond az országgyűlésen arra utasította a három nemzet rendjeit, hogy kössenek olyan tartalmú közjogi paktumot, miszerint az uralkodó gyermektelen halála esetén maguk közül válasszanak uralkodót.94 Rácz Lajos arra hívja fel a figyelmet, hogy közjo89 Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (1542-1690). Kolozsvár 1917. 12.; A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények összehasonlító vizsgálatát adja Trócsányi Zsolt posztumusz munkája. Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp. 2005. 15-25. 90 Lukinich Erdély területi változásai i. m. 44.; Barta G.: Születés i. m. 80.; Erdély története i. m. I. 423.; „elhatároztuk, hogy a halott fiát fejedelmünkül vesszük, a töröknek adót küldünk, és kérjük Ferdinándot, hogy ne vigyen minket veszélybe, ha megsegíteni nem tud, és engedje, hogy mi magunk gondoskodjunk magunkról.” E. O. E. I. 172-173.; Oborni T.: Kettó's függésben i. m. 39. 91 Barta G.: Születés i. m. 83.; Erdély története i. m. I. 423.; 1529-tól kezdve tartották számon az oszmánok a hűbéri viszony kötelezettségeként fizetendő évi adót, de ezt a valóságban nem fizették egészen 1543-ig, amikor 10 000 aranyat küldtek Sztambulba. Ezt a mértéket megemelték 1575-ben 15 000 aranyra, amit az erdélyiek egészen 1624-ig fizettek évenként, amikor Bethlen Gábor elérte az összeg leszállítását az eredeti mértékre, 10 000 aranyra. 1648-tól ismét 15 000 arany az adó mértéke, ami II. Rákóczi György kegyvesztetté válását követően évi 40 000 aranyra emelkedett, amely fizetési kötelezettségét a fejedelemség valószinűleg 1687-ben teljesítette utoljára. Papp S.: Muszlim i. m. 59.; Kármán szerint Bethlen 1625 május-júniusának fordulóján eszközli ki IV. Murád fermánját az erdélyi adó 10 000 aranyra való leszállításáról. Kármán Gábor: Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után. Bp. 2011. 141. 92 Barta G.: Születés i. m. 84.; Erdély története i. m. I. 425. 93 E. O. E. I. 558-559.; Barta G.: Születés i. m. 119.; Erdély története i. m. I. 436.; Lukinich Erdély területi változásai i. m. 78.; Oborni T.: Kettó's függésben i. m. 37. 94 „mely gyűlésünkben ő felsége kegyelmesen erre intett vala minket, hogy közöttünk egybe köteleskednénk, hogy ha ő felségét az úr Isten ez világból kivenné, mü magunkt között meg ne szakadoznánk, kiből nagy romlásunk következhetnénk; hanem egyenlő akarattal választanánk
